Nem írtam a blogra Patrick megérkezése óta és őszintén bevallom, hiányzik az írás. Viszont nagyon jó indokom van a majd' öt hónapos távolmaradásra: az én gyönyörű, édes kisfiam. Még mindig mosoly ül az arcomra és végigfut rajtam valami hihetetlen jó érzés, amikor kimondom a szót: kisfiam. Olyan régen vártam arra, hogy anyuka legyek és kezembe foghassam a kislányom vagy kisfiam. És most itt van. Ő az. Ő az, akire évek óta vártam. Hmmmm.... Valami fantasztikus érzés ez, nem is tudom igazán szavakkal kifejezni. :)
Rengeteg dolog van, amiről szívesen írnék és néhányukról biztosan fogok is, de lehetetlen lenne az eltelt pár hónapot lefedni teljesen. Hazajönni először egy pici újszülöttel, majd elkezdeni a közös kis életünk, kialakítani az új életritmusunk egy igazi hullámvasút. Fantasztikus érzés és egyben embert próbáló is. Borzasztó fáradt vagy és tele energiával egyszerre. Én, aki mindig nagyon jó alvó voltam, most Patrick egy rezzenésére felébredek, néha holdkórosként mentem végig egy napon, de ránéztem Patrickre és minden fáradtságom elszállt. :) Be kell vallanom, hogy ebben a helyzetben az ember sokkal jobban érzi a család hiányát, a távolságot... legalábbis én így vagyok vele... Viszont hamarosan itt lesz nálunk anyukám és az öcsém, akiket el sem tudom mondani, mennyire várok!!
De mielőtt igazán belekezdenék és jóóóó hosszúúúúúra nyújtanám ezt a bejegyzést, megosztok helyette pár képet veletek az elmúlt pár hónapból. Patrick most csütörtökön lesz 5 hónapos, szóval igazán ideje volt a "visszatérésnek". :)
Tudom, hogy nagyon csendes vagyok a blogon az utóbbi időben. Igazság szerint nem csak a blogon, de a mindennapokban is. Érdekes módon a terhesség és a babavárás számomra együtt jár egyfajta befelé fordulással és elcsendesedéssel. Tulajdonképpen a terhességről magáról sem írtam eddig itt igazán, egyedül a tavaly év végi videóból derülthetett ki néhányotok számára a hír, akik megnézték a képeket. :)
Amikor tavaly szeptember környékén megtudtam, hogy állapotos vagyok, hetekig repkedtem az örömtől és előre nagyszabású terveket szőttem arról, hogyan fogom dokumentálni az előttem álló kilenc hónapot (külön blog, videók stb.). Természetesen az öröm és izgatottság érzése azóta sem múlt el, de az egészen biztos, hogy sok mindent másképp élek meg és dolgozok fel, mint ahogyan azt előre elképzeltem.
Rengeteg érzés kavarog bennem, amiket időnként szívesen osztok meg másokkal, de talán többször tartok meg magamnak. Azért érdekes ez számomra, mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek szüksége van megbeszélni, kibeszélni, kimondani dolgokat. Nagyon sokszor beszéd közben állnak össze bennem a dolgok és értek meg összefüggéseket. Mindezek ellenére az utóbbi 7-8 hónapban épp ennek ellenkezőjét élem meg. Olyannyira, hogy még zenét is jóval kevesebbet hallgatok, sokkal inkább csendes szemlélője vagyok a körülöttem és bennem zajló eseményeknek - persze mosollyal az arcomon. :)
Igy talán jobban érthető, miért írok jóval kevesebbet a blogra is. Megmondom őszintén hiányzik az írás és a legtöbb hétvégén le is ülök a géphez azzal a szándékkal, hogy írok valamiről, de a végén legtöbbször csak olvasás lesz belőle és a blogbejegyzés maga elmarad.
Mivel a befelé fordulás abszolút semmi rosszat nem jelent, csak egyszerűen más érzés, más állapot, azért fontos leírnom, hogy köszönöm kérdéseiteket, jól vagyok. :) Lassan a 31. hét felé közeledve persze a pocakom csak nőttön nő és kezdem néha úgy érezni magam, mint egy pingvin. ;)) A pici nemét még mindig nem tudjuk pontosan, de az orvosunk egyre jobban a fiú felé hajlik az utóbbi időben. Hát ha nem előbb, de utóbb biztosan megtudjuk ezt is.
Természetesen még mindig dolgozom, éppen ezen a héten egyeztünk meg a főnökeimmel (már amennyire ebben meg lehet egyezni), hogy április 20-a lesz az utolsó munkanapom. Azaz 6 hét van még hátra... Fogalmam sincs, menni fog-e a munka addig, de mindenesetre megpróbálom. Igazság szerint nem is maga a munka esik nehezemre, hanem a napi több mint 3 óra utazás. Természetesen reggel és este is a torontói legnagyobb tömegben, zötykölődve, néha állva stb... A szülész/nőgyógyászom egy angol származású idősebb orvos és elmondása szerint Angliában majd' magától értetődően a nők a 32. hét után abbahagyják a munkát. Fontos ugyanis, mi történik a szülés előtt utolsó hetekben a kismamával és a babával egyaránt. Tudni kell mindehhez, hogy itt egy év a szülési szabadság, amit ha az ember a szülés előtt kezd el, akkor annyival kevesebb ideje marad a szülés utánra a babával. A legtöbb dolgozó anyuka ezért igyekszik minél későbbre tolni a szabadság megkezdését, már amennyire ez módjában áll.
Bennem kicsit vegyes érzések kavarognak ezzel kapcsolatban is. Egyrészt szeretem, hogy el vagyok foglalva és van mit csinálnom egész nap. Biztosan lenne elfoglaltság itthon is, de mégsem bánom egyáltalán, hogy dolgozom. (Arról nem is beszélve, hogy szeretem, amit csinálok. :) Másrészt viszont abszolút megértem, amit az orvosom mond a szülés előtti pár hét minőségéről, annak fontosságáról. Mivel az utóbbi 2 hónapban szinte szünet nélkül fáradt, sőt teljesen kimerült vagyok, így magamon is érzem ennek igényét. Az biztos, hogy igyekszem figyelni a testem és a pici jelzéseire, így ha hamarabb be kell fejeznem a munkát, akkor azon sem fogok problémázni - úgy lesz, ahogy lennie kell. :)
Hewton munkatársammal egy tréningen kb. három hónapja
A munka szempontjából annyi változás történt még az utóbbi időben, hogy tavaly novemberben programot váltottam, és a munkahelyemen (St. Christopher House) jelenleg én viszem a "Roma Letelepedési programot" a Bevándorlási és Letelepedési Részlegen belül. Ezelőtt a bántalmazott nőkkel foglalkozó programnak voltam a része, de a terhesség híre után úgy gondoltam, ha lesz lehetőségem váltani, azonnal kihasználom az alkalmat, mert az a munka számomra nagyon megterhelő volt lelkileg. Szerencsére akkoriban kaptunk állami támogatást a roma programhoz, így rögtön jelentkeztem. Ez a munka sem sétagalopp az biztos, de sokkal közelebb áll hozzám és megmondom őszintén sokkal jobban is szeretem. Menekültügy, ügyvédkérdés, segélyezés, lakhatás, iskola, munkahely, önkéntesség, egészségügy, nyelvtanulás stb... mind-mind egy-egy szelete a munkának. Együttműködés más szervezetekkel, közös programok szervezése, információnyújtás a Roma közösségről és még sorolhatnám.
Nem tudom, élni fog-e még a progam egy év múlva, mire visszajövök, azaz lesz-e rá további támogatás vagy újabb programot, esetleg munkahelyet kell majd keresnem, de ez még a jövő zenéje. Most egyenlőre a babavárásra és magunkra koncentrálok, de azért igyekszem itt is jelentkezni időnként. A végére csak úgy érdekességképpen íme egy videó, hol áll a pocaklakó jelenleg. :)
Elég ritkán írok főzésről, ételekről, italokról a blogon, de azt gondolom, a Green Smoothie "megér egy misét". :)
Mielőtt azonban felsorolnám a szinte végeláthatatlan előnyeit a zöld turmixok fogyasztásának vagy hihetetlen egyszerűségét elkészítésüknek, megemlíteném Victoria Boutenko nevét, aki tulajdonképpen világszerte népszerűvé tette a green smoothie-kat.
Victoria és családja a '90-es évek elején költöztek Oroszországból az USA-ba, ahol természetesen a nyugati étrend szerint étkeztek. Mivel mindenki a családban küzdött valamilyen betegséggel (Victoria túlsúlyos volt, férje szívproblémákkal küzdött, lánya Valya asztmás volt, fia, Sergei pedig egész kiskorától cukorbeteg) és az orvosok nem sok jóval tudták kecsegtetni őket, Victoria kétségbeesetten, de elszántan alternatív gyógymódok után nézett. Idővel áttértek a 100% nyers étrendre, ami hatalmas javulást hozott mindannyiuk életébe.
Azonban Victoria még mindig úgy érezte, hogy valami nem teljes. Hosszú kutatások után a csimpánzok étrendjét kezdte vizsgálni, hiszen mint tudjuk, DNS állományunk 99.4%-ban megegyezik. Arra jött rá, hogy közeli rokonainkhoz képest elképesztően kevés zöld levelet eszünk, amit azonban ő valamiféleképpen be akart hozni a saját étrendükbe. Mivel rágásunk már megközelítőleg sem hasonlít az őskori elődeinkéhez, arra gondolt, hogy összeturmixolva egyszerűbb lesz a fogyasztásuk. Igy született meg a green smoothie (zöld turmix), ami azóta világszerte elterjedt és óriási sikernek örvend. :) "Victoria újra felfedezte a klorofill gyógyító hatását, és a zöld levelőeket szinte külön táplálékcsoportként emlegeti."
A zöld levelek bátran vegyíthetőek mindenféle gyümölccsel, igazából nem is sorolandók a zöldségek közé. Nem kell tartani az emésztesi gondoktól sem, vagy attól, hogy erjedést okozna együtt fogyasztásuk. :)
Elkészítésükhöz szükségünk lesz egy turmixgépre és némi fantáziára. Akármilyen turmixgép megteszi, a legjobb persze egy Vitamix, de csak akkor ruházzon be valaki egy új gépre, ha előtte már jónéhányszor kiróbálta a zöld csodát. :) Az elkészítéshez elegendő lehet egy-két fajta gyümölcs és bármilyen zöld növény. Gyümölcs lehet: alma, banán, mangó, őszibarack, sárgabarack, bogyós gyümölcsök, mint eper, málna, áfonya, szeder stb... Zöldek pedig pl. spenót, sóska, petrezselyem zöldje, sárgarépa zöldje, saláta, csalán, zellerszár leveles kel stb. Mint látjátok, tényleg csak az ember fantáziája szab határt a végeredménynek. :)
A zöld turmixok elkészítése nagyon egyszerű és gyors. Még ha valaki nagy rohanásban is van és nem volt ideje megfelelően enni valamit, egy green smoothie 10 perc alatt kész és útközben is elfogyasztható. Persze előre is elkészíthető és hűtőben tárolható. Nagy divat pl. befőttes üvegekből, vastag szívószállal inni.
A green smoothie szinte egész napra feltölt energiával. Ha zöld turmixot iszol, energiaszinted nem fog úgy hullámozni, mint egy sima gyümölcs turmix vagy kávé elfogyasztása után. Ez annak köszönhető, hogy a rostokban gazdag zöld levél lelassítja a gyümölcscukor felszívódását, biztosítva ezzel, hogy pont annyi energiát használ fel egyszerre a szervezeted és olyan ütemben, amire éppen szüksége van.
A zöld turmixok egész évben fogyaszthatók. A variációk sokszínűek és olyan zöldet vagy gyümölcsöt használsz fel a turmixodhoz, ami éppen kéznél van. Télen jól jönnek a fagyasztott gyümölcsök, sőt a zöld leveleket is lefagyaszthatod előre nyáron.
A zöld levelek az egyik leginkább alulértékelt táplálékunk. Rengeteg hasznos tápanyag található bennük, a sárgarépa levelében pl. sokkal több, mint magában a gyökérben, mégis legtöbbször a szemétbe kerül. A zöld levelek nagyszerűen lúgosítják a szervezetet, fehérjetartalmuk pedig kiemelkedő!! Tele vannak immunerősítővel, ásványi anyagokkal is, bizonyítottan csökkentik pl. a szívbetegségek kialakulását.
A green smoothie nagyszerű része lehet a fogyókúránknak is. Ha ránk tör az éhség, érdemes meginni egy pohár zöld turmixot, ami csökkenti az éhséget, hiszen laktató és tele van rengeteg tápértékkel.
Biztosítja a szükséges gyümölcs- és zöldségbevitelt egy napra. Egy-két pohár zöld turmix nagy valószínűséggel több zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz, mint amit átlagosan megennénk egy nap. Plusz sokkal egyszerűbb is ezt hordozni a táskánkban, mint pl. egy banánt, ami törhet és megbarnulhat.
A zöld levelek tele vannak aminosavakkal. Ha valaki tart attól, hogy nem eszik elég proteint, igyon több zöld turmixot. Minél több zöldet eszel, annál több aminosavat juttatsz a szervezetedbe, amit a szervezet arra használ majd fel, hogy proteint termeljen.
A green smoothie egyfajta kéményseprőként is funkcionál. Azok az ételek, amelyeket szervezetünk nem emésztett meg megfelelően, bennragadnak a szervezetünkben és idővel gondot okozhatnak bizonyos szerveinknek. A zöld turmix azonban egyfajta kéményseprőként kipucolja a beleket, kiürítve ezzel a sok fennmaradt mérgező hulladékot. Minél több zöld turmoxit iszol, annál tisztább lesz a bélműködésed és eredményesebb a szervezeted tisztítása. (Ja, és mindez persze súlyt is csökkent. :)
Tudom, tudom, első ránézésre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, de higgyétek el, nagyon finom. Ráadásul mivel az összetevők rajtad állnak, így kísérletezhetsz vele, neked mi jön be a legjobban. Eleinte, ha több gyümölcsöt teszel bele és kevesebb zöldet, akkor nem zöld lesz a végeredmény, hanem kicsit lilásabb, világosabb - persze gyümölcstől függ (ahogy pl. a fenti képen). Én pl. imádom a spenótot (salátának is a baby spenótot használom a leggyakrabban), a gyümölcsök közül pedig az utóbbi időben az áfonyát (blueberry) kívánom a legjobban, így ezeket használtam pl. ma reggel is a turmixomba.
Ha valakinek bejönnek a zöld turmixok, akkor akár napi egy-másfél litert is fogyaszthat belőlük. Tízóraira, reggelire, de akár a vacsorádat is helyettesítheted ezzel. :)
Ha hiszitek, ha nem, a gyerekekkel is könnyen megszerettethetők ezek az egészéges és finom turmixok. Itt pl. egy anyuka mesél pár trükköt, mint pl. bevonni őket az elkészítésbe vagy már a boltban véleményüket kérni a zöldség és gyümölcs kiválasztásánál stb. Ezen a videón pedig a Green Smoothie Girl, egy négy gyermekes anyuka beszélget 10 éves fiával a zöld turmixok előnyeiről. :)
Akit bővebben érdekel a téma, rengeteg weboldalt fog találni az interneten, íme csak három kiindulópontként:
Madár- és embercsoportok gyülekeznek Kanada legdélibb pontján, Point Pelee-n (nem tekintve a kis szigeteket az Erie-tavon). Ez a 7 kilométeres kis földnyelv igazi felvonulási területe kb. 360 különböző madárfajnak a tavaszi és őszi vándorlásuk idején, így nem csoda, hogy a terület világszerte, mint Kanada egyik elsőrangú madármegfigyelő helyszíne ismert. Természettudósok jönnek mindenfelől, hogy olyan madarakat figyelhessenek meg, mint a bóbitás cinke (Tufted titmouse), a kentacky poszáta (Kentucky warbler) vagy a prothonotary poszáta/énekes madár (sajnos ennek nem tudom, mi a magyar megfelelője).
Vándorló rovarok, mint például a pompás királylepkék (Monarch butterflies) is megpihennek a területen, amíg a szélviszonyok megfelelőek számukra, hogy átkeljenek az Erie-tavon.
A földnyelv kis mérete ellenére élővilága igen változatos: ritka teknősök élnek a itt az édesvizi mocsarakban, míg nyár közepén fügekaktusz (Prickly-pear cactus) virágzik a száraz, napos részeken. A területet 1918 óta nemzeti parkká nyilvánították, ahol Kanada még néhány fennálló karolinai erdőségeinek egyike is megtalálható. Az erdőkben olyan fajok figyelhetők meg, mint a Sassafras és a Hackberry. (Újra elnézést a magyar nevek hiánya miatt).
Az év leghosszabb éjszakáján, a téli napforduló idején drága Nagyapám eltávozott ebből a világból...
83 éves volt...
Elmondhatatlan nehéz ilyenkor távol lenni a családtól, de arra gondolok, hogy talán a fizikai távolságnál többet jelent a lelki közelség... Nagyapámat és a családot pedig itt érzem magamhoz egészen közel most is. Szép és teljes életet élt a Nagyapám, mindig közel a családjához, azokhoz, akiket szeretett. Szerette a munkáját, szerette a családját. Nekem ő egy fontos és biztos pont volt az életemben, aki apám helyett is apám volt. Úgy érzem, nemcsak kívülről hasonlítok rá, de sok mindenben belülről is. Büszke vagyok arra, hogy ő volt a Nagyapám, nem véletlenül viselem mai napig a lánykori nevemet, amit nincs is szándékomban megváltoztatni.
Az utóbbi években, amikor otthonlétünk során kikísért a buszállomásra minket és búcsúzkodnunk kellett, mindig elsírta magát. Akkor, ott, Nagyapa előtt én sosem sírtam, de utána a buszon mindig, hiszen tudtam, hogy azért érzékenyült el, mert nem tudta, ez lesz-e az utolsó találkozásunk az életben. Az ezév októberi úgy tűnik valóban az utolsó volt... :(((
Igyekszem arra gondolni, hogy a mostani hazalátogatásunk különösen szép volt. Egyrészt, mert a nagyszüleim 60. házassági évfordulóját ünnepeltük, másrészt pedig mert megoszthattam velük a hírt, hogy az első dédunokájukat várjuk. Amennyire szörnyen fáj a tudat, hogy már nem ismerheti meg őt, annyira megnyugtat az a gondolat, hogy legalább tudott a létezéséről...
Drága Nagyapám! Mindent őszintén köszönök, amit Nagyapától kaptam, tanultam, amit csak Nagyapa tudtott nekem átadni. Hiszek abban, hogy senki sincs véletlenül az életünkben, mindannyiunknak szerepe van egymás sorsában. Számomra a mi kapcsolatunk kivételesen fontos és meghatározó volt. Mégha nem is mutattam vagy mondtam ezt ki gyakran, remélem, hogy tetszett érezni! Igérem, hogy sokat mesélek majd Nagyapáról a dédunokának, és azokról a történetekről, amiket Nagyapa mesélt nekünk sokszor.
Paulo Coelho azt mondja: "Soha nem veszítjük el szeretteinket. Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük." Én így gondolok mostantól Nagyapára! Szeretlek nagyon, nagyon, nagyon!!!!
