péntek, december 23, 2011

Nagyapa


Az év leghosszabb éjszakáján, a téli napforduló idején drága Nagyapám eltávozott ebből a világból...
83 éves volt...
Elmondhatatlan nehéz ilyenkor távol lenni a családtól, de arra gondolok, hogy talán a fizikai távolságnál többet jelent a lelki közelség... Nagyapámat és a családot pedig itt érzem magamhoz egészen közel most is. Szép és teljes életet élt a Nagyapám, mindig közel a családjához, azokhoz, akiket szeretett. Szerette a munkáját, szerette a családját. Nekem ő egy fontos és biztos pont volt az életemben, aki apám helyett is apám volt. Úgy érzem, nemcsak kívülről hasonlítok rá, de sok mindenben belülről is. Büszke vagyok arra, hogy ő volt a Nagyapám, nem véletlenül viselem mai napig a lánykori nevemet, amit nincs is szándékomban megváltoztatni.

Az utóbbi években, amikor otthonlétünk során kikísért a buszállomásra minket és búcsúzkodnunk kellett, mindig elsírta magát. Akkor, ott, Nagyapa előtt én sosem sírtam, de utána a buszon mindig, hiszen tudtam, hogy azért érzékenyült el, mert nem tudta, ez lesz-e az utolsó találkozásunk az életben. Az ezév októberi úgy tűnik valóban az utolsó volt... :(((
Igyekszem arra gondolni, hogy a mostani hazalátogatásunk különösen szép volt. Egyrészt, mert a nagyszüleim 60. házassági évfordulóját ünnepeltük, másrészt pedig mert megoszthattam velük a hírt, hogy az első dédunokájukat várjuk. Amennyire szörnyen fáj a tudat, hogy már nem ismerheti meg őt, annyira megnyugtat az a gondolat, hogy legalább tudott a létezéséről...

Drága Nagyapám! Mindent őszintén köszönök, amit Nagyapától kaptam, tanultam, amit csak Nagyapa tudtott nekem átadni. Hiszek abban, hogy senki sincs véletlenül az életünkben, mindannyiunknak szerepe van egymás sorsában. Számomra a mi kapcsolatunk kivételesen fontos és meghatározó volt. Mégha nem is mutattam vagy mondtam ezt ki gyakran, remélem, hogy tetszett érezni! Igérem, hogy sokat mesélek majd Nagyapáról a dédunokának, és azokról a történetekről, amiket Nagyapa mesélt nekünk sokszor.

Paulo Coelho azt mondja: "Soha nem veszítjük el szeretteinket. Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük." Én így gondolok mostantól Nagyapára! Szeretlek nagyon, nagyon, nagyon!!!!




12 megjegyzés:

Marcsi / Mashka írta...

Őszinte részvétem Livim! Nyugodjon békében Nagypapád! :(((

Névtelen írta...

LÍvia nagyon szeretlek, kívánok Nektek minden jót! Nagyapádért is szól harang...
ismeretlen ismerősöd
Mara

Livia írta...

Köszönöm Marcsi és Mara a kedves szavakat!!

Christine írta...

Őszinte részvétem!

Hella írta...

Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! :((

Sticci írta...

Őszinte részvétem!

Livia írta...

Köszönöm lányok!!

horvathc írta...

Oszinte reszvetem Livia!
Nekem hasonloan nagyon jo volt a kapcsolatom nagypapammal, es ugyanigy fajt, amikor elment, de megis csupa jo emlek van bennem es jo erzessel gondolok vissza ra, hiszen sokat tanultam tole az eletrol...

Minden jot,
Csabi

euthymia írta...

Őszinte részvétem :(

Livia írta...

Igen Csabi, én is hasonlóan gondolok nagyapámra. Sok mindent kaptam, tanultam tőle és rengeteg sok szép emlékem van vele... Ezekre próbálok gondolni és azokra a szólásaira, történeteire, amik mindig mosolyt csalnak a szívembe.

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom és őszinte részvétem! Bárcsak nekem is ilyen kapcsolatom lett volna a Nagyapámmal! Gratulálok a Picihez!
Laci

Livia írta...

Köszönöm Laci újra a gratulációt!

A Nagyapámmal való kapcsolatom abszolút emberi volt, azaz nem volt tökéletes. Tele nehézségekkel, kisebb-nagyobb konfliktusokkal, de egyben sok fantaszikus emlékkel is, hosszú beszélgetésekkel, törődéssel és rengeteg szeretettel egymás iránt.

Azt gondolom, hogy minden kapcsolatban sok munka van és mi is megvívtuk a magunk csatáit. :) De imádtam őt és ő is engem. Nagyszerű érzés eljutni oda, hogy igazán azért tudom szeretni a másikat, aki ő valójában, minden tulajdonságával együtt. Nekem ő így volt "tökéletes". :)