szombat, augusztus 13, 2011

Kanadai állampolgár - * Frissítve

2011. augusztus 09. 91 ember, 26 országból. Én 33 évesen, a 33-as sorszámmal. 
Igen, ezen a héten, kedd délelőtt kanadai állampolgár lettem! :)))))


Pár évvel ezelőtt még nem mondtam volna biztosra, hogy ez egyszer megtörténik... Nem azért, mert nem láttam lehetségesnek, inkább mert nem tudtam, ez az-e, amit szeretnék. Akik régebb óta követitek a blogom, tudjátok, hogy annak idején - több, mint 6 éve - nem vágytam igazán Kanadában élni. Jól megvoltam Miskolcon, a saját kis kialakított életemmel. Egyszerű volt, de nagyszerű. :) Azonban a Bill-lel való megismerkedésünk (és majd' egy év Miskolcon való együttélés) után láttam, hogy a kapcsolatunknak nincs biztos jövője ott, ahol vagyok. Miután Bill feladott mindent Kanadában azért, hogy Miskolcon együtt élhessünk, a növekvő nehézségeket látva tudtam, hogy a legkevesebb az, ha én is megpróbálom kettőnkért ugyanezt. Vegyes érzésekkel jöttem el Magyarországról, de bízva abban, hogy idővel tisztábban látom majd a jövőmet, legyen az akárhol. Ennek nyár elején volt hat éve. 


Kanadában három év "Permanent Resident" státusz után lehet jelentkezni az állampolgársági vizsgára. Amikor szóba került a mindennapokban, hogy mióta élek itt, sokan kérdezték tőlem, miért nem kérem meg az állampolgárságit. A rövid válaszom általában az volt, hogy akkor fogok jelentkezni, ha érzem majd az igényét. Ez legtöbbször értetlenséget szült, néha csak kérdőjeleket, vagy nagy ritkán megértést. :) 
Teljesen tisztában vagyok és voltam is mindig azzal, mennyire kiváltságos helyzetben vagyok. Tudom, mennyien mit meg nem tennének azért, hogy itt élhessenek és meglegyenek a hivatalos papírjaik. Mégis, számomra a kérdés nem volt egyszerű. Talán éppen azért nem, mert bennem eleinte nem élt az emmigrálási vágy. Az első években abszolút nem is voltam biztos abban, hogy itt szeretnék élni hosszútávon. 


Idővel azonban sok minden változott bennem és egyre jobban magaménak kezdtem érezni ezt az országot. Az eddigi hat év alatt nagyon sokat kaptam az országtól és az itteni emberektől. Nyitottabb lettem kifelé és befelé egyaránt. Nyugodtabb és elfogadóbb vagyok és ma már teljesen itthon érzem magam a torontói sokszínűségben. Azt érzem, hogy minden tekintetben jót tett nekem Kanada. :) Másképp érzek, ha meghallom a kanadai himnuszt (eleinte természetesen szinte semmit), ha kanadai sportolókat látok versenyezni és ma már nem kívülállóként beszélek Kanadáról. Egy szó, mint száz, egyre inkább kezdtem kanadainak is érezni magam. :)
Azt kezdetektől fogva tudtam, hogy nem leszek kanadai állampolgár csak azért, mert lehetek. Akkor akartam azzá válni, amikor belülről érzem azt, hogy az vagyok/az szeretnék lenni. :) Igy tavaly tavasszal végre beadtam a vizsgakérelmemet, ezév júniusában levizsgáztam és végül ezen a héten kedden fel is avattak. :))))
(A vizsga anyaga interneten is elérhető. Akit érdekel, elolvashatja, sőt, meg is hallgathatja ezen az oldalon.)


Ahogy fent is írtam már korábban, 90 emberrel együtt kaptam meg a kanadai állampolgárságot, 26 különböző országból. Az ünnepséget tartó bíró egy nagyon szimpatikus, jó humorú görög férfi volt, aki - be kell valljam - nem egyszer megsiratott. Talán viccesen hangzik, de nekem ez egy komoly lépés... Nekem kanadaivá válni sokkal többet jelent a papírnál vagy a kanadai útlevélnél.
Az érzelgősebb részek mellett az egyik kedvencem az volt, amikor a bíró felsorolta a 26 ország nevét és arra kért mindenkit, hogy mikor meghallja a saját országa nevét, lobogtassa a kezében lévő kis kanadai zászlót. ;)) A legtöbb ország nevénél persze csak egy-két ember lobogtatott, ahogyan én is Magyarországnál, kivétel Kína és India esetében. Fel is kacagott a bíró, milyen nagyszerű ezen országok reprezentációja.... nem mintha ez bárkit meglepett volna. :))) Én mindenesetre büszkén hadonásztam a magasban "Hungary" hallatán, Bill pedig éljenzett és mosolygott a vendégeknek fenntartott sorban.
Nagyon szép élmény volt az egész ünnepség és boldog vagyok, hogy elértem ide is - lelkileg és minden tekintetben. Mától, ha valaki megkérdez a hovatartozásomról, a válasz az lesz, hogy "Hungarian-Canadian". :))

Érdekességképpen megmutatom a kis csomagot, ami várt minket a számozott székünkön és magát az oklevelet is. A képekre kattintva nagyobb felbontásban is láthatjátok őket:


A kis dosszié eleje és hátulja - rajta a 33-as számommal :)

 

A kis brossúra első oldala mindkét nyelven (a többi csak angolul lesz)

Második és harmadik oldal - egy kis emlékeztető a vizsgára tanultakból... :)



A kanadai himnusz és
az Állampolgársági, Bevándorlási és Multikulturális Miniszter, Jason Kenney üzenete

Az állampolgársági oklevél :)))

* Frissítés:
Szóba került, hogy vannak, akik az angol nyelvű mellékleteket nem tudják elolvasni, így arra gondoltam, hogy az oklevél mellé csatolt miniszterelnöki levelet lefordítom itt magyarra, hogy azok is kapjanak egy képet a dokumentumok hangulatából, akik nem beszélnek angolul. (Ezt a levelet amúgy is véletlenül elfelejtettem kitenni korábban. :)


"Miniszterelnökként enyém a megtiszteltetés, hogy a kanadai családunkban üdvözölhetlek. Azzal a döntéssel, hogy Kanadába emmigrálsz és kanadai állampolgár leszel, a legjobb országot választottad a világon. Nincs másik ország, mely olyan ígéretes és lehetőségekkel teli lenne, mint Kanada - számodra, a gyermeked számára és a gyermeked gyermekei számára egyaránt. 

Emellett szeretnék gratulálni is. A kanadai állampolgárság megszerzése nem egyszerű feladat. Hátrahagytad a családod, barátaid és a szülőföldedet. Megfeleltél a kanadai bevándorlási követelményeknek és keményen dolgoztál, hogy megalapozd az itteni életed.

Több millió ember által kitaposott ösvényen jársz. A történelmünk folyamán, bevándorlók a világ minden tájáról érkezvén választották Kanadát, hogy új életet kezdjenek. Különféle okok vezérelték őket, úgy mint lehetőségek, védelem, egyenlőség, szabadság, szerelem, prosperitás vagy kaland. Büszkén mondhatom, hogy a nagy többség el is érte célját, sőt még annál is többet.

Mi, kanadaiak minden létező kultúrára és vallásra visszavezethetjük őseinket, és ebben a nagy sokféleségben harmonikusan élünk. Mi több, Kanada otthona a legbékésebb és leggazdagabb társadalomnak, mely valaha létezett.

Jogaink és szabadságunk az ezer éves jogi és parlamentális hagyományainkra vezethetők vissza, melyeket alapító nemzetinktől, Franciaországtól és Angliától örököltünk. Ezeket testesíti meg Kanada uralkodója, öfelsége, II. Erzsébet királynő, akinek eskütételed során hűséget fogadtál ma. Ezek a jogok tartják életben erős demokráciánkat és vezetnek minket végig nagyszerű történelmünkön.

Mi, kanadaiak arra törekszünk, hogy a lehetőségek mindenki számára, egyenlő mértékben elérhetőek legyenek. Előre tekintünk a jövőre fókuszálva és múltbéli sérelmeinket magunk mögött hagyjuk. Tudatosan felvállaljuk felelősségünket önmagunkért, családunkért és közösségünkért és együttesen azon dolgozunk, hogy Kanada még erősebb, biztonságosabb és jobb hely legyen.

Gratulálok és köszönöm újra, hogy Kanadát választottad. Új életet kezdtél magad és a családod számára. Ezentúl Te is része vagy a mi kanadai családunknak. Szeretettel üdvözlünk.

16 megjegyzés:

Erika írta...

Gratulálok!!!! Komolyan mondom, meghatott a leírásod! Hasonlóképp éreztem én is annak idején, és akkor is, mikor (3 éves hívatali procedura - szinte az egész részemről varakozás - után) megkaptam az olasz állampolgárságot! :) Nálunk mindez másképp ment. Egyedül voltam az eskütételen. Nem volt ajándék vagy emléklap, csak egy igazolás, hogy mostmár megkérhetem az olasz útlevelet és személyi igazolványt... De nagyon örültem neki! a blogom születése ennek is köszönheti létezését, mert erősödött bennem az olasz, mi több, genovai énem... :) Még egyszer gratulálok!!! sok szép kanadai évet és gyönyörű életet kívánok!!! :)

Babarum írta...

Gratulálok! :D

Ibcsi írta...

Gratulalunk mindannyian!!!

Livia írta...

@Erika: Köszönöm szépen! Érdekes dolog, ahogy egy új országban új "énünk" fejlődik ki. :)
Valóban igaz a mondás, hogy "Ahány nyelv, annyi ember"... de most már értem is, mit jelent ez igazán. :)
Neked is minden szépet kívánok sok szeretettel!! :)

@Babarum: Köszi, remélem jól vagytok Ti is és minden rendben veletek!

@Ibcsi: Köszönöm, hogy gondoltatok rám! Remélem ti is mindannyian jól vagytok és élvezitek a nyarat!

Christine írta...

Gratula!!!!

Erika írta...

Köszönöm! :) az is jó dolog, hogy a net és blogok segítségével a világ minden tájáról találkozhatunk, új barátságok jöhetnek létre, élményeket adhatunk át, olyan helyre visszük egymást, ahol már jártunk és szívesen visszamennenk, vagy még nem jártunk, de szeretnénk... egymást gazdagítjuk... :)

Livia írta...

Oh Erika, ezt de szépen megfogalmaztad!! :) Teljesen igazad van, én is hálás vagyok ezért az internetnek. :)

Bartush írta...

Valamikor tavaly találtam a blogodra, azóta kísérem figyelemmel. Ilyen messziről és ismeretlenül is azt mondhatom, hogy látszik az írásaidon keresztül, mennyit változtál. Gratulálok!

Elvis írta...

:)

Sticci írta...

Gratulálok! :)

Sabata Feri írta...

Kedves Lívia. Nagyon régen olvasom a blogodat, így egy kicsit ismerősömnek tekintelek így ismeretlenül, ezért most őszintén örülök és gratulálok ehhez a nagy lépéshez!!!!

Livia írta...

Köszönöm mindenkinek!!!!!!! :)

Judit írta...

Nagyon gratulalok neked! Kivanom hogy az uj allampolgarsagodban legy olyan nagyon boldog, mint a regiben! A kettoben egyutt pedig szarnyalj a hatartalan boldogsagban az uj jovo fele!

Zsuzsa írta...

Gratulálok Livia!
Végre elérted ezt is!
Ugye, lassan minden beteljesül, csak ki kell várni :)

Üdvözlet Erdélyből!

Livia írta...

Köszönöm Zsuzsa!!!
Neked pedig tiszta szívből gratulálok a sikeres jelentkezéshez!! Nagy öröm lehet otthon!! :)) Tudjátok már, merre veszitek majd itt az irányt?

Zsuzsa írta...

Köszönöm Livia a gratulákat, nagyon jól esik! Igen, az volt. Éjfél is megvolt mire elolvastam az emaileket és hirtelen felvisítottam a hírre... A férjem már aludt és szinte szívstoppot kapott :D

Hát a cél Toronto, aztán nem tudom, hol állunk meg. Nem kötödünk sehova, mert nincs imerősünk ott. Bocs, virtuálisan már ismerlek a blogodból, de ez más. A másik blogra írtam, hogy mesterizni szeretnék szoc. munkából és oda megyünk majd, ahová felvesznek. De ez egy más téma és egyáltalán nem lesz könnyű végigvinni az elképzelésünket. Főleg, hogy azt láttam, novemberben zárulnak az jelentkezések a következő tanulmányi évre, tehát elöbb landed immigrant kell legyek aztán be kell íratkozzak az egyetemre és csak következő év szeptemberében kezdhetem a tanulmányokat. Persze azt csak akkor, ha minden az elképzeléseim szerint történik, azaz a kanadaiak is így képzelik :)

Kellemes hétvégét kivánok nektek!