Visszanézve...

A Karácsony, majd pár napos munka után újra egy kis pihenés következik. :)
Az utóbbi hónapok rohanása után ez most mindenképpen jól esik. Ki is használom az alkalmat és olvasok, pihenek, főzőcskézek, filmet nézek... vagy csak úgy vagyok. Érdekes módon ma reggel ébredtem rá (minden értelemben ;), hogy a mai nap az utolsó ebből az évből. Általában erre hamarabb rádöbbenek, de most valahogy annyi minden történt, amivel foglalkozni kellett, hogy igazán csak ma reggel érintett meg igazán. Így hát a reggeli bögre tej mellett (ha nem mozdulok ki, akkor kávé helyett tejet iszom és csak később kávét :) elkezdtem nézegetni a 2008-as fényképalbumokat a gépemen. A képekkel együtt sok-sok történet elevenedett meg újra, helyszínek, érzések, emberek... sok-sok fontos momentum az évből.
Végignézve a 2008-as éven, az emlékek újból azt jutatták eszembe, milyen szerencsés is vagyok. Szerencsés vagyok, mert van egy támogató, szerető férjem. Családom, akiket ebben az évben újra megölelgethettem és mindenkivel lehetett egy-egy személyes "pillanatom". Vannak barátaim itthon és otthon is, akik mind-mind nagyszerű emberek és akik tovább színesítik az életem. Van egy kényelmes otthonunk, munkánk, pénzünk, ami nemcsak arra elég, hogy kifizessük a számlákat, hanem arra is, hogy néha utazgassunk. Ebben az évben pl. hazautaztunk Magyarországra, újra élvezhettük az Algonquin Park szépségét és egy hetet is eltöltöttünk Mexikóban, a Maya Riviérán. Megvan az a luxusunk, hogy nem gond a mindennapi megélhetés, és a kiegyensúlyozottság, a boldogság/szerelem vagy a nyugalom luxusát még nem is említettem.
Akárhogy is nézem, minden nehézség és megpróbáltatás ellenére - ami persze a mi életünkben is jelen van - nagyszerű életünk van és ennek a 2008-as évnek is sokat köszönhetek.
Így hát köszönöm!!
Bizakodva és optimistán várom a jövő évet, ami szerintem sok érdekes és izgalmas dolgot tartogat. ;)
Az év képeiből íme egy kis összefoglaló.
Boldog Új Évet mindenkinek!

Pillanatok 2008-ból from Livia on Vimeo.

Travelline.hu

Pár héttel ezelőtt megkeresett valaki emailen a HVG-től.
Meghívtak az újonnan induló internetes gyűjtőoldalukra (travelline.hu/blog), ahol a világ különböző tájairól találhatók magyar blogok, s olvashatók hasznos információk az oda utazóknak, vagy az ország iránt érdeklődőknek. (Oldaluk a jobb oldali infósávban.)
Így pár hete az oldalam onnan is elérhető, aminek nagyon örülök és ezúton is újra köszönöm a HVG-nek/Travelline-nak a lehetőséget. :) Statisztikáik szerint az egyik legutóbbi itteni bejegyzésre náluk több, mint 600 letöltés érkezett.

Ami a gyűjtőoldalt elindította saját bevallásuk szerint:
"A Travelline.hu célja a kezdetektől az, hogy hiteles és hasznos utazási tanácsokkal szolgálhasson olvasóinak. Sok kritikát kaptunk, hogy csak egy-egy kiemelt témával foglalkozik oldalunk, és jórészt a tömegturistákat célozzuk meg írásainkkal. Ezen próbálunk változtatni azzal, hogy összegyűjtjük a világhálón fellelhető utazási témájú blogokat, bloggereket, és nap mint nap más blogot mutatunk be. Így legyen szó akár túrázásról, akár wakebord-turizmusról, biztos, hogy mindenki megtalálja a számára érdekes témát."

Ajánlom én is figyelmetekbe az oldalt, mert valóban sok érdekes és az utazni vágyók számára hasznos információkat találhattok egy helyen a Travelline-on!

A blogtárban található blogok, akikhez büszkeség csatlakozni:

• Kalandtúra blog - Kalandtúra-trekking bloggolás fanatikus túravezetőktől
• Csurtusék utazásai - Utazás, gasztronómia, egyéb
• Via Minks - Klasszikus utazási blog, nem klasszikus úticéllal... Felkészülés, hasznos tanácsok, beszámoló Belarusz: Breszt, Minszk, Vitebsk
• Travelling Band - Travelling band, nincsenek hétköznapi utazások. Mi megyünk, te olvasod. De lehet fordítva is: travellingband@indamail.hu Együttműködésben aFOOTER.HU-val.
• SzívemcsücskeJapán - Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...
• Az oroszok már nincsenek a spájzban... - Minden, ami Oroszország - politika, gazdaság, társadalom, kultúra.
• Ócska utazós - egyetemista vagyok budapestről, erről ennyit. ami minden más itt van, az utazás hátizsákkal, repülővel, vonattal és hüvelykkel. kölséghatékonyan és sokat látva.
• http://magas-tatra.hu/ - A Magas-Tátra magyar honlapja.
  
• Sharon Asher: Izrael sokszínű kultúrája - A nevem Sharon Asher. Izrael sokszinű kulturáját szeretném bemutatni önöknek.

Az utóbbi napokból...

... szavak nélkül, képekben. :)


Karácsony 2008 from Livia on Vimeo.

Boldog ünnepeket mindenkinek!

Kedves barátaim és blogolvasók!

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog, békés ünnepeket, sok mosollyal, igazi meghitt pillanatokkal telit!
Szerencsés vagyok, hiszen munkám során mindig nagyszerű emberekkel hozott össze a sors. Így van ez itt, Torontóban is, ahol többek között Kasza-Marton Lajos, kanadai-magyar költőt is megismerhettem. Az ő egyik versével kívánok mindenkinek áldott karácsonyt!

Kasza-Marton Lajos:
Utak fehér szőnyegén

Ünneplőbe öltözött
szelíd házsorok között
követem friss nyomát a hóesésnek.

Az úton gondolat szalad – hallom
amint az emberek hívő hangon
Karácsonyról mesélnek…

– A roppanó hó dallamában
vajudást üzen az esti szürkület.
Utak fehér szőnyegén járok
s gondolataim közt viszem az új éneket.

Még nem volt elég az útból,
még csak pár órás ez a fehér üzenet.
Az ünnepből úgy szeretnék megőrizni
minden képet, minden múló ütemet…

"Egypercesek" 30.

Az alábbi Egypercest a Yonge és Collage környékén készítettem, a Bay üzlet bejáratánál.
Mikor először álltam a karácsonyi kirakatok előtt, arra gondoltam, bárcsak Bill is itt lehetne velem. Legközelebb, mikor már együtt nézegettük a kirakatokat, csak álltunk ott szótlanul, fogtuk egymás kezét és mindkettőnket átjárt az ünnepi hangulat. Szép volt és meghitt.
Ahogy a dalban is éneklik: "It's the most wonderful time of the year. It's the happiest season of all" :))

Karacsonyi kirakatok a Yonge-Collage kornyeken from Livia on Vimeo.

Az első igazi hóvihar

Pénteken igazi téli hóviharunk volt. Sőt, ma vasárnap van és már újra esik.
Ha jön egy ilyen jellegű vihar, mint a pénteki, kicsit megáll az élet egy rövidke időre. Már napokkal előtte jelzik, hogy jön. Aki teheti, nem megy be dolgozni, nem ül autóba, stb. Mi is gondolkodtunk, hogy péntekre bezárunk, de végül úgy döntöttünk, hogy reggel még bemegyünk, hiszen 10-től kezdődött a hóesés, majd kora délután bezárunk, hogy nagyobb eséllyel érjünk haza időben. Mivel egész napra mondták a hóvihart - délutántól erősebbet, így azt is tudtuk, hogy napközben nem tudják majd eltakarítani az utakat, csak éjszaka. Így mindenki tudta, hogy a közlekedés szörnyű lesz pénteken.
Hát az is volt. 100 méterenként álltak az autók elakadva, kifordulva. Útközben rendszeresen meg kellett állni, mert az újra és újra keletkező jégtől nem lehetett kilátni az ablakokon. Mit ne mondjak, izgalmas utunk volt drága kolléganőmmel és barátommal, Marival. Régi, kicsi autója mégis elhúzott minket az elakadt autók mellett, egészen hazáig. Nekem még volt egy izgalmas különutam a házunkhoz vezető dombon, hiszen felfelé egyik autó sem tudott menni, a saroktól végig álltak az autók a kis mellékutcákon. Így csomagokkal és két hatalmas dobozzal a kezemben gyalog mentem felfelé, a három perces utat kb. 20 perc alatt megtéve, percenként leguggolva útközben, mert egyébként minden szétesett volna a kezemből. (Éppen aznap kaptuk meg a réteseket, amiket rendeltünk, én pedig néhány barátunknak is hoztam, így egyik kezemben 9 rétesrúd nagy dobozokban, míg a másikban karácsonyi ajándékok voltak.) Kegyetlenül fújt a szél és úgy éreztem, minden irányból esik (még hogy esik, fúj) a hó. Ja, és mindeközben -20 alatt... Útközben gondoltam is magamban, ha most nem leszek beteg, hát nem tudom, mikor. De szerencsére semmi bajom, megúsztam a dolgot, nem akármilyen fából faragtak. :)
Érdekes módon, mikor itthon végignéztem az út közben készített képeket, a fent elmondott kalandból szinte semmi nem látszik. Valahogy a hóvihar "szebb" oldalát kaptam lencsevégre, és nem az elakadt autókat, az autókat toló embereket... Mindenesetre íme pár kép az útról.

"Egypercesek" 29.

Íme két video is a fesztiválról. (A minőségi beállítások sem voltak még tökéletesek, elnézést érte...)
Az elsőn a felnőttek egyik csoportja, a másodikon a legkisebbek táncolnak és versengenek egymással. A kicsik irtó édesek voltak, egy-kettő meglepően jól csinálta. :) A felnőtteknél ez még nagyon az elején volt, szerintem valami bemelegítőféle lehetett, mert később jóval kisebb csoportokban és egységesebb ruhákban táncoltak. Nagyon sajnálom, hogy azt nem tudom megmutatni: a táncosok körül több kisebb körben doboló csoportok is ültek, akik a zenét és az éneket biztosították. Körülöttük mindig hatalmas tömeg volt, és ők is versenyben voltak, mint a táncosok. Sok-sok törzs különféle zenéit hallhattuk. Sajnos abszolút nem értettünk hozzá, hiszen számunkra a dallamok nagyon összefojtak, leginkább csak a kántálást hallottuk és a ritmus is hasonló volt a fülünknek. Habár a táncokon, ruhákon és az éneklőkön is egyértelműen észlelhető volt, hogy különbségek pedig vannak, amiknek biztosan jelentőségük is volt. Pl. a két videón hallható zene is különböző...) Akkor nagyon éreztem, mennyire távoli számunkra az őslakosok kultúrája, s mennyi mindent nem értünk belőle.

Canadian Aboriginal Festival from Livia on Vimeo.


Canadian Aboriginal Festival 2. from Livia on Vimeo.

Canadian Aboriginal Festival

November utolsó napjaiban Ildivel nagyszerű programon voltunk, mégpedig a Kanadai Indián Fesztiválon. A fesztivál valóban az ország egyik legnagyobbika, sok-sok résztvevővel Kanada minden területéről. Már régóta szerettem volna élőben látni Pow-wow-t, ami most végre teljesült is. :)

A Pow-wow az egyik legősibb, legfontosabb, legszínesebb indián/őslakos szertartás. Eredetileg a harcosok tiszteletére táncoltak, énekeltek, illetve ily módon adtak köszönetet a Teremtőnek mindenért, amit számukra a Föld nyújtott. Manapág a Pow Wow-n őslakosok és nem őslakosok gyűlnek össze, hogy közösen ünnepeljék az őslakos kultúrat. A Pow Wow a fesztiválnak is központi és legfontosabb része volt, amire egész Kanadából érkeznek nézők, hogy részesei legyenek ennek a csodás hagyománynak. A tánc résztvevői különböző kategóriában versenyeztek is.

A fesztivál egyébként nagyon sokszínű volt. A három napból mi csak egy délutánt töltöttünk ott, s ezalatt is annyi minden történt. A Pow Wow mellett hagyományos indián ételeket készítettek, volt Lacrosse verseny, divatbemutató, előadássorozatok stb, stb. Nagyon élveztem az ottlétet, a gépem azonban idő előtt lemerült, így kicsit félbeszakítottnak tűnnek majd a képek.
Mentésgemre legyen mondva, új volt a gép és még nem volt időm kitapasztalni. A fesztivál előtt ugyanis megkaptam Billtől a karácsonyi ajándékomat, egy csodaszép fényképezőgépet!!! A régihez akartam elemet/akumlátort venni, ami nem olcsó mulattság és Bill nagyon mondogatta, hogy ne vegyem meg, majd később. Nem értettem miért és csak azt hajtogattam, hogy mindenképpen használni szeretném a gépet a fesztiválon. Végül amellett döntött, hogy ideadja az ajándékot idő előtt, de legalább nem veszem meg az elemet, amit valószínűleg úgyis alig használnék. Így a fesztivál egyben a gépem felavatása is volt. :))))
A képeket jobb oldalon, a fényképalbumban találjátok.

Politikai krízis

Szó mi szó, "érdekes" dolgok történnek a kanadai politikában mostanság. Itt az ember képes szinte abszolút politika mentes életet élni, hiszen semmi nincs nagyon az arcunkba nyomva, de mennek a dolgok szépen a háttérben. Alapvetően ez így rendben is van. Ha valaki nem tudatosan figyel oda a politikára, még azon veszi észre magát, hogy hetek telhetnek el, amíg a téma előkerül egy-egy beszélgetés során.

Most azonban az a szokatlan helyzet állt elő, hogy majdnem mindenki a politikáról beszél. (Blogbarátom, Manka is írt erről a témáról.)
Azt hiszem Kanada történetében igen egyedi helyzet állt elő. Az ország ellenzéki pártjai ugyanis összefogtak, hogy megbuktassák a kisebbségi, konzervatív kormányt. Ehhez talán fontos előzmény, hogy az utóbbi években szinte töretlenül a liberálisok voltak kormányon. A mostani, Stephen Harper (a képen előtérben) vezette pártot két hónapja választották újra. Előtte, ha jól tudom, 10 évig voltak a liberálisok, és azelőtt egy rövidebb konzervatív időszakot kivéve hosszú évek óta szintén a liberálisok vezették az országot. A liberálisok és az új-demokraták mellé szokatlan módon még a quebec-iek is odaálltak, akik köztudottan mai napig szeretnének elszakadni Kanadától.
Hogy mi indokolta mindezt? Az ellenzéki pártok szerint a mostani, frissen újraválasztott kormány nem tett meg mindent a globális pénzügyi válság hatásának enyhítése érdekében Kanadában. Így az ellenzék összefogva új és többségi kormányt kíván megalakítani, ami teljesen legitim lépés lehetne részükről. Szintén érdekes adalék, hogy a liberálisok vezetője, Stephen Dion (a képen a háttérben) jövőre tervezte visszavonulását a politikától, most mégis az alakuló új kormány miniszterelnöke szeretne lenni. Szintén elgondolkodtató, hogy az új koalíciós kormány, melynek 30 hónapra szólna a mandátuma és melynek mindenképpen szüksége van a Bloc Quebecois támogatására a többséghez, a támogatást csak 18 hónapig élvezné, hiszen csak ennyi időre ígérték "visszatérésüket" a quebec-iek. A Blog Q. egyébként nem lépne be hivatalosan a koalícióba, azonban kapna egy tárcát (a pénzügyit) az új kormányban.

Az indulatok tehát igencsak a tetőfokukra hágtak. Ennek lecsillapítása és egy új költségvetési terv kidolgozása érdekében kért a miniszterelnök és kapott is lehetőséget a parlament bezárásása január 26-ig. A liberálisok továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, hacsak Harper nem tesz valamit a gyengülő kanadai gazdaság érdekében.
Tény persze, hogy ez az új, bizonytalan helyzet sem segít a kanadai gazdaságnak, sőt... A felmérések szerint a szavazók többsége nem örül a fejleményeknek, és még a liberális szimpatizánsok sem szeretnék, hogy pártjuk ily módon kerüljön újra kormányzói szerepbe. Sokaknak az alapindok is igen kérdéses, hiszen Kanada még mindig az egyik legsikeresebben vészeli át a válságot (mint Manka férjétől tudjuk, ebben a bankoknak nagy szerepük van), habár igaz, hogy még mindig csak az elején tartunk.
Meglátjuk, mi történik január 26-a után, mindenesetre bízom benne, hogy a politikusok igyekeznek majd felelősségteljesen dönteni, akármilyen cél lebegjen is a szemük előtt.
(Szerintem egyébként hatalmas különbségek itt nincsenek a pártok és azok működése között, kár lenne nagyobb hullámokat kavarni, mint az szükséges, főleg a mostani, gazdaságilag nehezebb időkben.)