vasárnap, július 06, 2008

High Park

Korábban már ígértem, hogy szeretnék írni Torontó legnagyobb parkjáról, a High Parkról. Mivel éppen tegnap voltunk ott és friss fényképek is készültek, így ez egy jó alkalom arra, hogy kicsit részletesebben is megismerkedjünk vele.

A park John George Howard építész/mérnök/földmérő nevéhez fűződik, aki 1873-ban feleségével együtt 65 hektárnyi földjükből 48.5-t adományoztak a városnak. Ez lett a mai High Park alapja. Howard halála után a maradék földterület is, a "Colborne Lodge"-dzsal együtt szintén a város tulajdonába került 1890-ben. Mindehhez a város később még 71 hektárt majd plusz 29 hektárt csatolt, s így állt össze Torontó mai legnagyobb parkjának alapterülete. A Colborne Lodge-ot, mint vidéki házukat Howardék 1837-ben építtették, mely stílusában nagyszerűen illeszkedett természetes környezetéhez. A parkot is ők nevezték el annak idején High Parknak, mert ez volt a "Humber Bay" partszakasz legmagasabb pontja. A föld adományozásának egyébként egyik kitételes pontja volt, hogy a város vezetősége a park területét örökre fenntartja a város lakóinak szabad használatra és élvezetére és a néven sem változtatnak soha. Ma a Colborne Lodge múzeumként működik, ahol Howardék több eredeti lakberendezési tárgya is látható. Szintén érdekes adalék a park történetéhez, hogy annak idején a város 13/2 arányban fogadta el Howardék feltételeit. A kisebbségi két ember úgy érezte, hogy a park túl messze van a várostól ahhoz, hogy a lakók élvezhessék azt. Azonban a város növekedésével a High Park ma már szinte a belváros része, az 1968-ban megnyitott Bloor-Danforth metróvonalnak pedig már egyik állomása is lett a park.

A park területe igen dimbes-dombos két mélyebb szakadékkal. A terep is nagyon változatos, hiszen a nyugati részen találkozhatunk gondosan kialakított kertekkel, a közepén hatalmas, nyitott "prérivel" vagy a keleti részen természetes, sűrű erdőkkel. Ezeken túl több sportpálya, játszótér, uszoda, természetsuli, szoborpark, növénykert, melegház, éttermek, szabadtéri színház és még egy kis állatkert is található.
A Grenadier-tó a park nyugati szélén fekszik. A helyi mondák szerint a nevét azért kapta, mert brit gránátvető katonák (Grenadiers) estek a tóba, amikor a vékony jégen át akartak kelni, hogy a várost védelmezzék az 1812-es háborúban. Egy másik monda szerint a tó feneketlen, ami tulajdonképpen igaz is, hiszen a nagy mennyiségű iszap miatt a tó mélységét nem tudják pontosan megmérni. Ma a Grenadie-tó otthona több madárfajnak és mocsári élőlényeknek. A tóban fogott halak ehetőek, s tartanak is horgászversenyeket itt.
A park egy részén ún. tölgyszavannákkal találkozhatunk, amiből igen kevés példát láthatunk egész Ontarióban. A szavannák abból a homokos prérirendszerből maradtak vissza, amik egykor az egész tartományt fedték. A "szavanna" a város és önkéntes természetvédők speciális gondozása alá tartozik. A toronymagas fekete tölgyfák különleges karaktert kölcsönöznek az egész parknak.

A High Parkban évente több, mint egy millió látogató fordul meg, ami igazán kellemes kikapcsolódást nyújt a hatalmas városi forgatag szinte kellős közepén. A park egyharmada mai napig eredeti állapotában élvezhető, sokszínű állat- és növényvilágával együtt. Minden évszakban más arcát mutatja, ahogyan a természet maga, így bármikor érdemes meglátogatni és élvezni a természetetadta szépséget ebben a hatalmas városban.

Pár kép a tegnapi látogatásból:







4 megjegyzés:

Kispipi írta...

Szervusz, Lívia! Én Montreálban élek (és blogolok), így leltem rád. Szeretném megosztani a linked az én blogomon, mert szépen írsz, érdekes dolgokról és én is szeretlek olvasni. Remélem, nem gond? :)
Szép napot! Manka

Lívia írta...

Szia Manka!

Persze hogy nem gond, sot nagyon koszonom elore is! :) Orulok, hogy tetszik a blog es a temak! Ha barmi gondolatod, javaslatod van, orommel veszem! :)
Orulok am a te blogodnak is, mindenkeppen belenezek, mert montreali naplot meg olvastam. ;)

Neked is szep napot (habar mar igencsak ejszaka van)!
Udv: Livia

Lívia írta...

Szoval montreali naplot meg nem olvastam - ezt akartam mondani. :)

Kispipi írta...

:)

Az enyém jóval személyesebb, kevésbé montreáli, annak idején barátok és a család miatt fogtam az írásába. Próbálok néha helyi dolgokat bemutatni, de nem megy olyan könnyedén. Ezért szeretek hozzád járni :)