"Egypercesek" 4.

Az alábbi egyperces szintén nyáron készült, ahogyan az eddigiek. Méghozzá egy barátnőmmel, Ildivel tett hajóutunk alkalmával. Az Ontario-tavon hajókáztunk a parthoz közeli kis szigetek között egy csodás, kellemes nyári délután. A videón a belvárost is látni pár pillanatra, a business épületek között a jól ismert CN Towert és a Rogers Centre-t (ami a torontóiak számára mindig is SkyDome marad).
A jó idő is hiányzik most és Ildi is....

South Simcoe Railway

Október egyik hétvégéjén vonatozni mentünk családostul. Azaz az Édesemmel, apósommal és Chris-szel együtt autóztunk fel Torontótól kb. egy órányira északra, hogy aztán vonatra üljünk, és elvonatozzunk egy kicsit a múltba. Nem messze Torontótól, Tottenham városkájából indulnak ugyanis azok a régi gőzmozdonyok, amiken mi is utazni szerettünk volna.

Annak idején, a kanadai országos vasútvonal (Canadian Pacific Railway) megalakításának egykori legfőbb célja az volt, hogy fizikailag is összekösse az országot a nyugati parttól a keletiig. A kanadai konföderáció 1867-ben még csak négy (keleti) brit észak-amerikai provinciát egyesített. Nova Scotiának és New Brunswicknak ígéretet tettek, hogy összekötik őket Közép-Kanadával (Quebéc, Ontario). Manitoba 1870-ben csatlakozott a föderációhoz, a nyugati parton lévő British Columbia pedig egy évvel később. Tulajdonképpen csakis az egész kontinenst átívelő vasútvonal ígérete, annak fontossága tette lehetővé, hogy 10 év(!) leforgása alatt mindezt meg is valósítsák. British Columbia pl. azzal fenyegetőzőtt, hogy inkább az USA-hoz csatlakozik, ha nem hozzák létre az összekötő vonalat, így ma 4 ezer mérföldnyi (kb. 6.400 km) vasútvonal vezet az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Mindez tkp. azt is jelenti, hogy maga a vasút a valaha legfontosabb szerepet játszotta Kanada megalakulásának történetében.

1885. november 7-én a híres "Last Spike" robogott végig a transzkontinentális vonalon, hivatalosan is összekapcsolva Kanadát, mint egy nemzetet. Az egyik vasút, amit a vonal megépítésekor használtak, még mindig működik minden nyáron a South Simcoe Vasútnál!

A kanadai történelem természetszerűleg nem nyúlik annyira vissza az időben, mint amihez mi, európaiak hozzászoktunk, így ez a vasút mindenképpen egy ritka és régi történelmi emléknek számít.

A South Simcoe Vasutat a South Simcoe Railway Heritage Corporation irányítja mai napig. A nonprofit szervezet '53-ban alakult, akiknek kollekciójában utasszállító gőzmozdonyok és teherárut szállító szerelvények is megtalálhatók. A gyűjtemény büszkesége természetesen a már említett gőzmozdony, ami a "136-os" számot viseli. A mozdonyt 1883-ban építették, Sir John A. Macdonald idejében, aki Kanada első miniszterelnöke volt. 2000-ben a "136-os" belépett szolgálata 3. századába.

Ahogy a képeken is látszik majd, a vasúti megálló és maga az út is nagyon barátságos és múltat idéző volt. Az itt dolgozók mindegyike önkéntes, a mozdonyvezetőtől kezdve a péntároson át az idegenvezetőig, aki egyébként az egész utat végignavigálta. :-) A jegykezelők között egy édes kisfiú is volt, aki nagy levegővételek közepedte mesélte el nekem, hogy ha Halloween hétvégéjén visszajövünk, akkor az év egyelten éjszakai útján vehetünk részt, ami számára minden alkalommal kicsit félelmetes. ;-)) Azt is megtudtam, hogy karácsony táján pl. az Északi Sarkra megy a vonat, és az úton a Mikulással is találkozhatunk. (A kisfiút a képeken majd láthatjátok.) Hááát, ez igen csábító ajánlat, mivel a Mikulás otthonát mindig szerettem volna látni, így előfordulhat, hogy akkortájt újra visszalátogatunk. Ki tudja...

Addig is itt van pár kép a környékről és az útról.

"Egypercesek" 3.

A következő "egypercest" a York Mills metrómegállóban vettem fel. Ez a megálló a már korábban említett Yonge utca menti metróvonalon található, ami észak-déli irányú. Gyakran járok errefelé, ha pl. hazafelé beszaladok a boltba (a York Mills vonalán van a hozzánk legközelebb eső élelmiszer bolt, a Longos) vagy ha munkába menet a 122-es buszt választom, aminek itt a végállomása.

Új blog indul - "Az én pillanataim" címmel

Drága férjem, Bill is elindított pár napja egy blogot, méghozzá egy fotóblogot, "My Moments" címmel! :) Azaz itt nem a leírások, hanem a képek lesznek a főszereplők. Habár ezt nála nehéz lesz eldönteni, mert én mindig imádtam olvasni a mondatait, gondolatait, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy igazi tehettséggel bánik a szavakkal. (Kora gyerekkora óta ír, mindig is szoros kötődése volt a szavakhoz.) Nagyon örülök, hogy a blogon keresztül ezentúl mások is olvashatják és élvezhetik stílusát, kicsit jobban megismerve őt ezáltal. ;) Igaz, sajnos csak azok, akik értenek angolul. Akik nem értik majd a képaláírásokat, azoknak is ajánlom, hogy látogassák majd az oldalt, hiszen - fotóblog lévén - a képeket ők is élvezhetik és azok is sokat mesélnek ám. ;) A képek persze mind Bill által készített képek lesznek, a közelmúltból s a távolibb múltból egyaránt.

Ahogyan ő is írta: a blog célja elkapni egy-egy pillanatot, kicsit kimerevíteni, megállítani az időt.

Sok örömet a blogodhoz Édes!

A blog címe tehát: http://cramshawbar.blogspot.com/

"Egypercesek" 2.

Az eheti kis "egyperces" a hozzánk legközelebb eső bevásárlóközpontban, a Fairvew Mallban készült. A mallt mostanában alakítját át (itt található pár kép - pdf. formátumban - az új desingról).
A videón az új étkező részleget láthatjátok.

Self Portrait Challenge - Food

Múlt hónapban kihagytam a portrékészítést, de most októberben újra itt vagyok. Ehavi téma a "Food", azaz az étel.

Arra a kérdésre próbálnak választ adni a fényképeket készítők, hogy milyen a kapcsolatuk az ételekkel. Szeretnek-e enni, inni, s hogyan teszik azt? A konyhában esznek-e vagy a tévé előtt? Gyorsan bekapnak csak valamit pl. reggelire vagy komótosan, egy finom reggelivel indítják a napot? Bármit el lehet mesélni, ami velünk és az ételekkel kapcsolatos - a képek segítségével.

Nos, be kell valljam, nem kellett sokat gondolkodnom, amikor először elolvastam az októberi témát, hiszen egyik első gondolatom a tej volt. :) Már gyerekkorom óta nagyon szeretem a tejet, s ez a szerelem mai napig tart. Aki ismer, az nagyon jól tudja... :) Messze nem iszom már annyit, mint régebben, de az biztos, hogy egy pohár tejjel minden nap találkozom. A reggelimnek mindenképpen fontos része, de az is előfordul, hogy ha későn hazaérve már nem szeretnék vacsorázni, akkor csak felhajtok egy jó pohár hideg tejet és jól érzem magam. Tudom, furán hangzik, de ha néha fáj a gyomrom vagy feszült vagyok, egy pohár tej nekem nagyon sokat tud segíteni! ;)

Nem tudom, ki hogy van vele, de ilyen az én kapcsolatom a tejjel!

me & a glass of milk

"Egypercesek" 1.

Jó ideje gondolkodtam azon, milyen más módon tudnám bemutatni Torontót a leírásokon, élménybeszámolókon kívül. Az ember mindig vágyik arra, hogy még jobban, még érzékletesebben adhasson át valamit a városból, ami persze lehetetlen, hiszen az átélést nem pótolja semmi sem.

De azért szerencsére mégis csak akadnak eszközök, amik kiszélesíthetik a lehetőségeket... ;-)

Néha-néha tettem már fel videókat, amiket a fényképezőgépemmel készítek, s mindig jöttek is ezekre visszajelzések, hogy jó lenne belőlük még több.

Hát akkor most örömmel jelentem, hogy lesz még több, méghozzá minden héten. :-)

Pár hónapja készítgetem a kis egyperces videókat, és most már gyűlt össze annyi, hogy elkezdjem feltenni őket. A kis videók leginkább életképek a hétköznapokból, teljesen szokványos, mindennapi színtereken. A boltban vásárolva, a buszon ülve, metróra várva, az utcán a zebra előtt, a tóparton, bevásárlóközpontokban, múzeumban stb.

Nagyon örülnék neki, ha kapnék tőletek is ötleteket a helyszínekkel kapcsolatosan, hiszen biztosan vannak olyan témák, amik nekem eszembe sem jutnak. Igérem, igyekezni fogok minden ötletet megvalósítani, amennyire ez lehetséges.

Az első "egypercest" a Yonge Street és St. Clair Ave. kereszteződésénél vettem fel.

Én a Yonge Street vonalán jövök minden nap metróval dél felé a St. Clair-ig, majd itt szállok át buszra nyugat felé, s megyek egészen a 830-ig, azaz a munkahelyemig. (A Yonge utca - ami észak/déli fekvésű - egyébként egyfajta középpontja a városnak, hiszen innen kezdődnek az utcaszámozások kelet és nyugat felé. Igy pl. létezik St. Clair Ave. a nyugati és a keleti oldalán is.)

A Magyar Ház körül történtek

Mivel egyre többen kérdeztétek, mi történt pontosan a Magyar Házban a hét elején, így gondoltam az a legjobb, ha itt informálok mindenkit egyszerre.

Szóval hétfő hajnalban egy 18 éves fiút szállítottak kórházba súlyos fejlövéssel a Házból. A helyszínen éppen egy reggae-hip-hop táncverseny folyt kb. 800 résztvevővel, ami nem magyar, hanem egy helyi etnikai közösség rendezvénye volt. Azaz a magyarok semmilyen formában nem érintettek a dologban. Ez ugyanis egy-két médiából nem volt teljesen egyértelmű (nem kis zűrzavart okozva ezáltal).

A rendőrök egész héten vizsgálódtak, zárva is volt a Ház, be sem lehetett menni. A vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy valaki a levegőbe lőtt hármat, és a harmadik golyó sebesítette meg egy srácot véletlenül. A fiú sajnos nem élte túl a sérülését, pár nap múlva meghalt. :((

Mivel a torontói Magyar Ház egy hatalmas épület, így természetszerűen hosszú évek óta adják ki a termeket különféle rendezvények számára. (Feketék sem most fordultak meg először a Házban, és évek óta semmilyen konfliktus nem történt.) Ez volt az első eset, hogy valamilyen bűncselekmény történjen a Ház falain belül, ami persze ettől még ugyanolyan szomorú és tragikus. A média ferdítései - no és az állandó szóbeszédek, találgatások - azonban nem tettek túl jót sem a Magyar Háznak, sem az itteni közösségnek. Remélem, hogy ez a fejvesztett állapot is véget ér hamarosan és a vezetőség maradéktalanul folytatja eddigi munkáját! (Bízom benne, hogy a mára tervezett Bácska Bánáti Bál sem marad el!)

Torontó egyébként egy biztonságos városnak mondható, főleg ha mint egy nyugati nagyvárost nézzük. A városnak kb. 5.5 millió lakosa és - talán, ami fontosabb - mintegy 70(!) nációja van, ami nem kis változatosságot jelent. Mindezt alapul véve, szerintem éppen az egyik legnagyszerűbb dolog Torontóban az, ahogyan ez a sokféle nép együtt, s nem csak egymás mellett él.

A tavalyi statisztikák pl. azt mutatják, hogy 2006-ban 24 ember halt meg a városban lövöldözés által. Hogy ez sok vagy kevés? Nehéz egyértelmű választ adni. Az azonban biztos, hogy a város komoly lépéseket próbál tenni az utcai fegyverhasználat ellen, visszaszorítani a bűncselekmények számát, amennyire csak lehet.

Mit eszik a világ?

Nagyon érdekes könyvre bukkantam a minap!

(Ha már tegnap azt mutattam be, mit eszünk mi, ma nézzük meg, mit eszik a világ!)
A könyv tulajdonképpen egy képes tanulmány a világ különböző tájain élő családokról, illetve arról, mit esznek meg egy hét leforgása alatt.
A könyv címe: Hungry Planet - What the World Eats
A könyvben a képek mellett rövid leírást is találhatunk a családokról. A képek számomra csodásak, különlegesek, megkapóan emberiek, mélységesen meghatóak; a hozzájuk tartozó adatok pedig kétségkívül érdekesek és elgondolkodtatóak.
Igaz, a téma újra "off topic", azaz nem a blog alaptémájához kapcsolódik, de számomra annyira egyedi a könyv, hogy muszáj bemutatnom.

Igy nem is írok többet, beszéljenek helyettem a képek és az adatok. (Nagyításért kattints a képre!)

Japán: Az Ukita család

Egy heti élelmiszer kiadás: $317.25 USA dollár

Kedvenc ételek: sashimi, gyümölcs, torta, hasábburgonya

Olaszország: A Manzo család

Egy heti élelmiszer kiadás: $260.11 USA dollár

Kedvenc ételek: hal, tészta raguval, hot dog, mirelit halrudak

Csád: Az Aboubakar család

Egy heti élelmiszer kiadás: $1.23 USA dollár

Kedvenc ételek: leves friss kecskehússal

Kuwait: Az Al Haggan család

Egy heti élelmiszer kiadás: $221.45 USA dollár

Családi étel: Biryani csirke basmati rizzsel

Egyesült Államok: A Revis család

Egy heti élelmiszer kiadás: $341.98 USA dollár

Kedvenc ételek: spagetti, krumpli, szezámmagos csirke

Mexikó: A Casales család

Egy heti élelmiszer kiadás: $189.09 USA dollár

Kedvenc ételek: pizza, rák, tészta, csirke

Kína: A Dong család

Egy heti élelmiszer kiadás: $155.06 USA dollár

Kedvenc ételek: Sült disznó édes-savanyú mártással

Lengyelország: A Sobczynscy család

Egy heti élelmiszer kiadás: $151.27 USA dollár

Családi étel: Disznóköröm répával, zeller és fehérrépa

Egyiptom: Az Ahmed család

Egy heti élelmiszer kiadás: $68.53 USA dollár

Családi étel: Okra és birkahús

Ecuador: Az Ayme család

Egy heti élelmiszer kiadás: $31.55 USA dollár

Családi étel: Krumplileves káposztával

Mongólia: a Batsuuri család

Egy heti élelmiszer kiadás: $40.02 USA dollár

Családi étel: Birkahús gombóc

Anglia: a Bainton család

Egy heti élelmiszer kiadás: $253.15 USA dollár

Kedvenc ételek: avokádó, majonézes szendvics, rákkoktél, csokoládétorta

Bután: a Namgay család

Egy heti élelmiszer kiadás: $5.03 US dollár

Családi étel: gomba, sajt és disznóhús

Németország: a Melanger család

Egy heti élelmiszer kiadás: $500.07 USA dollár

Kedvenc ételek: sült krumpli hagymával, szalonna és hering, sült galuska tojással és sajttal, pizza, vanilia puding

Hálaadási ebéd

Őszi (hálaadási) díszek az étkezőben

Hálaadási menü:

-Cream Cheese Balls with walnuts (Sajtgolyók dióba forgatva)

- Roast Turkey with apple and onion stuffing (Sült pulyka almával, hagymával töltve)

- Cranberry Sauce with Raisins ( Áfonyaszósz mazsolával. Sajnos ez a képekről még hiányzik.)

-Spicy Mashed Potatoes (Krumplipüré fűszerekkel)

-Garlic-buttered Grean Bean with Mushrooms (Fokhagymás zöldbab gombával)

-Traditional Stuffing with Sage, Rice and Vegetables (Hagyományos töltelék zsályával, rizzsek és zöldségekkel)

-Traditional Pumpkin Pie (Hagyományos töksütemény)

/- Anyósom által sütött csokis szelet/

(A képek nem a családi közös ebéd előtt készültek, hanem vasárnap, amikor csak romantikus kettesben ünnepeltünk. :)

Thanksgiving Day - Hálaadás Napja

A mostani hétvége "hosszú hétvége" számunkra, ami azt jelenti, hogy hétfőn sem dolgozunk. (Jaj de jóóóó!!!!! :) Hétfőn ugyanis Kanadában Hálaadás Napja lesz.

Az amerikai hálaadással ellentétben - ahol a bevándorlókat, illetve az Új Világban való letelepedést ünneplik - a kanadaiak az eredményes betakarításért/aratásért mondanak köszönetet. (Az aratási időszak itt korábbra esik, mint az amerikai, köszönve ezt az ország északibb fekvésének.) A kanadai Hálaadás így tkp. közelebb áll az európai hagyományokhoz, mint az amerikaihoz, hiszen Európában már jóval korábban léteztek aratási ünnepek, mielőtt az európaiak letelepedtek volna Észak-Amerikában.

A legelső Hálaadás egy angol felfedező, Martin Frobisher nevéhez fűződik, aki az északi utat akarta megtalálni a Távol-Keletre. 1578-ban érkezett meg Newfoundland-ra (terve nem vált valóra), ahol Frobisher a biztonságos megérkezésért mondott legelőször köszönetet. Ezt tartják az első Hálaadásnak Kanadában. A később érkezett telepesek is folytatták a Frobisher által kezdeményezett ünnepet, akiről később egy öbölt is elneveztek - "Frobisher Bay". Francia telepesek Kanadába érkezvén szintén tartottak hálaadási ünnepet, s ők osztották meg ételeiket is elsőként a kanadai őslakos indiánokkal. Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy nem egészen a Frobisher-féle hálaadás volt az első a kontinensen. Az indián őslakosok kultúrájának ugyanis igen régóta része volt az ünnepélyes köszönetmondás az őszi betakarítások idején. Az irokéz (Iroquois - eredeti néven: Haudenosaunee) indiánok Hálaadási imája például a "három nővér" tiszteletére szól, ami a bab, a kukorica és a tök.

Pár száz éven át még késő októberben, kora novemberben ünnepelték a Hálaadást, míg 1879-ben nemzeti ünneppé nem nyilvánították.

Azóta minden október második hétfője Hálaadás Napja. Régebben az ünnepségek idejére bőségszarukkal, sütőtökökkel, kukoricákkal stb. díszítették fel a templomokat, majd később az otthonokat, ami bizonyos formában mai napig megmaradt. Különböző nagyságú és formájú sütőtököket, s egyéb zöldségeket, gyümölcsöket lehet kapni ilyenkor mindenfelé a városban, így a betakarítás gyümölcsei még mai napig is részei az ünnepnek, igaz, leginkább már csak díszítésként. Sok családnál azonban az ünnepi asztalon is megjelennek ezek a finomságok, főleg akik tradícionális menüt készítenek.

Igy például a hagyományos Hálaadás elengedhetetlen fogása az egészben sütött, hatalmas pulyka, különféle finomságokkal töltve, pl. almával vagy vörös (tőzeg) áfonyás töltelékkel. A tölteléket a húsok mellé nagyobb mennyiségben is készítik, ami zöldégekkel vagy gyümölcsökkel gazdagított. Az áfonyaszósz a másik alapeleme a hálaadási vacsorának, amit leginkább pulyka mellé készítenek ezen az ünnepen és karácsonykor. (Én most fogom előszöt készíteni, remélem sikerül! :) A különféle zöldségek mai napig igen gyakoriak az ünnepi fogások között, úgy mint a kukorica, fehérrépa, zamgyökér (hmm, az nagyon finom), zöldborsó stb. A hálaadási vacsora tökéletes befejezése pedig mindenképpen a "Pumpkin Pie", azaz a töksütemény. (Bár az Édesem nem nagyon szereti, de higgyétek el, isteni finom. Többek között valami pumpkinos édesség is a terveim között szerepel, hiszen úgy igazi egy hagyományos hálaadási vacsora. :)

A Pumpkin Pie-ról egyébként először Szabolcson keresztül Snoopyéknál hallottam, ahol ilyentájban Linus sokáig ült a tökföldeken, várva a "Nagy Pumpkint", aki azonban sosem akart eljönni. ;)) Hát majd tökföld közelében mi is nagyon figyelni fogunk... :)