szombat, december 23, 2006

Karácsonyra készülődvén

Hihetetlen, mennyire repülnek a napok. Holnap már szenteste van és még annyi a tennivaló. No azért annyira nem izgatom magam, hiszen tudom, minden a helyére kerül még idejében. :-) Az izgatottságom inkább boldog, várakozással teli. Első karácsonyunk itt, az új lakásban s az első közös karácsonyunk Chris-szel, aki éppen ma érkezik, s akit persze nagyon várunk. Igy valahogy minden dísznek, kis apróságnak nagyobb jelentősége van, s még erősebb bennem a késztetés (ami egyébként sem kicsi), hogy szépen feldíszítsem a lakást.
Nemrég megépült újra a kis karácsonyi falunk, amiről itt láthatjátok a képeket is. Nagyon szeretjük ezt az itteni „játékot”, főleg Bill. Tulajdonképpen ő építette, rakta össze, találta meg mindennek és mindenkinek a helyét benne. Minden este megmelengeti a szívemet a kis kivilágított házak látványa. Igazán nagyszerű hangulatot árasztanak. Mindenkinek megvan a maga története ebben a faluban, s minden évben új emberek, házak, kellékek „érkeznek” továbbszőni a mesét. Neve is lett a falucskának: „Joy De Ville” (Vannak sajnos olyanok, akik most nem fértek be a faluba, de ők éppen rokonaikat látogatják a szomszéd faluban.) :-)

A karácsonyfánk is áll már, de még díszítésre várva. A mai nap azonban megkapja díszeit, s estére teljes pompájában áll majd az ablak előtt. (Ha nem is ebben a bejegyzésben, de a következőben mindenképpen megmutatom.)
Sajnos nem
maradhattunk ki ebben az évben sem a karácsonyi forgatagból. Sőt, be kell valljam, még tegnap este kilenckor is a közeli Fairview Mall-ban sétálgattunk, az utolsó ajándékok hívogató szavára várva. Szerencsére volt fülünk hozzá, hogy az utolsó percekben meg is halljuk őket. :-) A Mikulással is találkozhattunk a boltban, akit a gyerekek persze nagyon imádnak. Fényképezkedni lehet vele és a levelünket bedobni a háza előtti postaládába. Én sajnos otthon hagytam a levelem, pedig már a Magyar Házban is mondta a Mikulás, hogy még nem kapta meg.

Hihetetlen egyébként, milyen tömeg van ilyenkor a boltokban, s mindenki csak vásárol, vásárol, vásárol... A statisztikák szerint egy átlag kanadai kb. $950-t költ ajándékokra, s átlagban áprilisig fizetik a hitelek részleteit. Igy gyakoribb ezidőtájt a feszültebb ember, hiszen ez a sok költekezés nagy terhet tesz az emberek vállára. Tapasztaljuk is ezt mindketten a munkahelyünkön.
Milyen sajnálatos dolog ez! Hiszen ez a csodaszép ünnep nem erről szólna.
A család fontos, a szeretteink, s nem az ajándékok nagysága; a mosoly, az öröm, s nem az állandó idegeskedés; a megpihenés, megbékélés magunkkal és a világgal, s nem a fejvesztve rohangálás.

Ebben a szellemben kívánom hát mindenkinek, hogy éljétek meg a ünnep meghittségét, nyugodtságát, szépségét és töltsétek a karácsonyt igazán kedvetekre valóan!
Sok-sok szeretettel gondolok mindannyiótokra és örülök, hogy vagytok nekem! A távolból is úgy érzem, itt vagytok velem és én is veletek a fa körül. A szeretet, az összetartozás érzése valóban határtalan, és sokkal mélyebb dolog, mintsem az korábban gondoltam volna! :-)

2 megjegyzés:

Globetrotter írta...

szia,
ma reggel értünk vissza Szöulba. Most kezdtem még csak el lemaradásomat, de szép lassan haladok és elolvasom az elmúlt időszakban írt bejegyzéseidet.

Kellemes volt otthon a karácsony és sikerült szinte mindenkivel találkozni, akivel akartunk, de pont emiatt kicsit fárasztóra is sikerült az állandó utazás Bp-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza és Pécs között...Jövőre mi is azt tervezzük, hogy kint karácsonyozunk és csak az ünnepek után megyünk majd haza látógatóba. Így jön ki a szabadság is.
Na puszi,
Vera

Livia írta...

Hat igen... ez az ide-oda utazgatas ismeros. :-) Viszont igy jo hazamenni, ha minel tobb embert lathatunk, hallhatunk...
Tovabbi jo olvasgatast, mar en is nagyon varom a tieidet!