Joy for Haiti

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy boldogan segítenék - erőmhöz mérten - a Haitit ért földrengés áldozatainak, de nem vagyok biztos benne, hol és hogyan tegyem ezt. Kinek adjam a pénzem, hogy biztos lehessek abban, valóban odakerül, ahová szánom. Azt hiszem, az már kiderült, hogy alapvetően egy optimista és bizakodó ember vagyok. Azonban a tények azok tények. Ahogyan annak idején New Orleans esetében, sajnos most is azt látja az ember, hogy az adományozott pénzek nem érnek célba időben és persze messze nem annyi, amennyi kéne. Ma már tudom, hogy ennek is megvan egy menete - akár tetszik nekünk, akár nem. A késés (és persze az összegek apadása is...) nagyrészt annak tudható be, hogy egy országba csakis az országot irányító kormányon keresztül juthat be a pénz. Tudom, hogy alapvetően megvan ennek is az értelme, de az ilyen szélsőséges helyzetekben ez hatalmas problémákat tud okozni. Óriási kavalkád volt emiatt New Orleansban is és sajnos most is... Szomorú elfogadni ezt a tényt, viszont ez van.

Nemrég azonban pár ismerős oldalán olvastam Myriam kezdeményezéséről, ami reményt adott számomra. Myriam, igaz az USA-ban született, de ahogy az náluk szokás, még egy éves kora előtt visszaküldték Haitire, hogy a testvérével együtt a nagyszüleinél éljen. Myriam ma már újra az államokban él és többek között alapítója, megálmodója a JOY spread the world gyermekruházati line-nak. (Érdemes megnézni, valóban inspiráló és "soulful" kezdeményezés.) Most azonban elsőként a Haitin élő gyermekeknek, a saját közösségének szeretne "örömet és reményt vinni", amihez elsőként a barátai segítségét kérte. Íme két részlet két leveléből:

"Hello Loves,
I have been trying to write this email to you most of this day. I don't know what to write about this devastation happening to our sisters and brothers on that tiny island. I do have family in Haiti, aunts, uncles etc. As of yet, we are not able to make contact...."

"As of today:

My uncle Victor and Tante Mado both separately support two schools in Haiti, both have been demolished, many dead.. My uncle is housing as many children from the school as he can, all are disconnected from their own families. The shortage of water and food is chaotic and the trauma experienced is only just beginning to be understood.

My Tante Mado has 52 school girls without homes, living at the remains of their school. Another aunt, continues to wait for communication with her sister whom she was on the phone with when the quake started. It's very confusing what the best help is right now as it seems nothing is enough. Communication is so difficult, we are getting reports of deaths without any real confirmations. It is possibly the worst freakin game of grapevine every played. My heart just aches and aches, while my head spins with thoughts of how to empower myself and use all of my resources.

In speaking with family, funding is the most vital. Some are thinking beyond the disaster recovery to rebuilding homes, schools and churches......"

Bővebben Myriam kezdeményezéséről a Joy for Haiti oldalon olvashattok.

Myriam személyesen viszi majd el az összegyűjtött pénzt Haiti-re, és a weboldalon végig dokumentálni fogja minden lépését. Ily módon mindenki láthatja, olvashatja és kicsit átérezheti, hogyan változott az ő segítségével is a rászorulók élete.

Alapvetően hiszen abban, hogy az életben gyakran a kicsi több, mint a sok. Hogy a nagy néha túl nagy, és a kicsi hamarabb célba ér. Akárhol is éltem eddig, a helyi és alulról induló kezdeményezések nem egyszer adtak hitet, mutattak utat, olyat, amire a nagyok kevésbé vagy nem képesek...

Ha Te is hasonlóan gondolkodsz és úgy érzed, valamennyivel - tényleg, akármennyivel - örömmel segítenél a Haitin élő közösségeknek, kattints kérlek az alábbi linkre. A gyűjtés március elsején zárul. (A skálára kattintva válthattok a napi összeg és az összes eddig összegyűjtött között.)
Köszönöm! :)