Remembrance Day: Lest we forget

A tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában a kanadaiak szerte az országban rövid csenddel tisztelegnek és emlékeznek mindazon kanadai honfitársaikra, nőkre és férfiakra egyaránt, akik életüket áldozták hazájukért katonai szolgálat közben. Így a holnapi nap folyamán is országszerte szerveznek  megemlékezéseket, ahol két perc csenddel adózhatunk Kanada elesett katonáiért - legyen szó az I. vagy II. világháborúról, a Koreai-háborúról, az afgán konfliktusról vagy mármilyen békefenntartó misszióról.

Az ünnepet - mely nemcsak, mint 'Remembrance Day' (Emlékezés Napja), de mint 'Veterans Day' (Veteránok Napja) vagy mint "Poppy Day' (Pipacs Nap) is ismert - 1919-ben tartották meg először, mely az első világháború végét jelentő fegyverszünetre utal, ami az előző év november 11-én, 11 órakor lépett életbe.

I. világháború

Két perccel a fegyverszünet életbe lépése előtt, 1918. november 11-én, 10:58 perckor, Pte. George Lawrence Prince-t eltalálták. Ezzel Prince lett az utolsó kanadai katona, aki elesett az I. világháborúban.

Az összesen 619. 636 kanadaiból, akik a világháborúban szolgáltak, ezév novemberére egyetlen túlélő maradt életben, John Babcock. Babcock egy ontariói farmon született és a 109 éves férfi ma az Egyesült Államokban él, aki egyben a világ legidősebb túlélője is a világháborúnak.

Canadians in a front line trench during the First World War, February 1918. 

(National Archives of Canada PA 2468)

II. világháború

A II. világháború kezdetétől, 1939 szeptemberétől az 1945-ös befejezéséig kanadai katonák szolgáltak Normandiában, Dieppénél, Hong Kongban, az Észak-Atlanti óceánnál, Olaszország felszabadításánál és sok más tengeri, szárazföldi és légi akcióban. Összesen több, mint 1.000.000 nő és férfi harcolt a hadseregben Kanadából és Newfoundland-ról. Több, mint 47.000 nem tért haza.

A kanadai csapatok döntő szerepet játszottak az 1944-es normandiai partraszállásnál, a D-Day-nél és a normandiai harcokban, mely fordulópontot jelentett a háború atlanti óceáni eseményeiben és melynek következtében felszabadult Franciaország és a Benelux-államok. Az utolsó invázióban, Franciaországnál több, mint 5.000-en estek el.

A kanadai hadseregnek fontos szerepe volt Hollandia felszabadításánál is, ami 1945-ben ért véget. A hollandok, akik egy kegyetlen telet kínlódtak végig, elmondhatatlan hálásak voltak a kanadai csapatok megjelenésének. A két ország közötti szoros barátság a mai napig is tart.

The Dieppe Raid, August 1942. 

(National Archives of Canada C-14160)

Korea és Afganisztán

A II. világháború óta a kanadaiak számos ENSZ békefenntartó misszióban vettek és vesznek részt, Ciprustól, Haitin és Bosznián át Szomáliáig. Koreában 26.791 kanadai szolgált 1950 és 1953 között. 2003-ban, a Koreai-háború fegyverszünetének 50-ik évfordulóján Ottawában szobrot avattak az elesettek tiszteletére, melyen ezek a szavak olvashatók: "We will never forget you brave sons of Canada" (Sosem felejtünk titeket, Kanada bátor fiai). Emellett az összes elesett katona neve is olvasható.

Kanada folyamatosan növelte katonai jelenlétét Afganisztánban a 2001-es tálib uralom megdöntése óta. 2006-ra Kanada döntő szerepet játszik az ország legveszélyesebb déli részeinél, mint a NATO vezette International Security Assistance Force (ISAF) tagja. 2009-re 133 kanadai katona vesztette életét az országban. Egy diplomatát és két egészségügyi önkéntest öltek meg.

Troops of 2nd PPCLI during patrol, March 1951.  

(National Archives of Canada PA 115564)

Az I. világháború az újfajta hadieszközök bevetése miatt korábban nem tapasztalt méretű emberáldozattal járt. A hosszú harcok teljesen lepusztulttá változtatták a csatatereket, ahol szinte semmi sem maradt meg. Egyik kivételt a pipacs képezte. Nem csak a háború után borította be újra a flamand mezőket, de már a harcok idején is megjelent, körbevéve az elesettek sírjait. Piros színe miatt sok katona úgy vélte, hogy a virág az elesett bajtársai véréből nőtt ki. Ez ihlette meg John McCrae alezredest, a Vermonti Egyetem korábbi patológia professzorát, aki a háború alatt orvosként szolgált a kanadai tüzérségben. Az Ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát és barátját, Alexis Helmert, s temetésére írta meg "A flamand mezőkön" (In Flanders Fields) című versét. A verset sokan a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartják.

In Flanders Fields

In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row,
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved, and were loved, and now we lie
In Flanders Fields.

Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If ye break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders Fields.

Flamand mezőkön

Flamand mezőkön pipacsok nőnek
hol fehér keresztek előtörnek
Ott van alant a mi helyünk

Míg felettünk a pacsirták szóltak
bátor hangon az égig hatoltak
mi nem hallhattuk itt lent őket
mert köröttünk fegyverek bömböltek
S ím így most halottak vagyunk

Mind éltünk és szerettünk
még egy rövid nappal ezelőtt
és most parázs nap áztatja testünk
a Flamand mezőkön hol mind elestünk

s folytatva harcunk az ellenséggel
elhulló fáradt kezünkkel nektek átadva
a fáklyáinkat ti tartsátok most a magasba
és ha hozzánk hűtlenek lennétek
mi majd nem nyughatunk mélyén a sírnak
míg a Flamand mezőkön szelíden
ujjaink közül a pipacsok nyílnak

(Fordította: Metz)