YPI - Youth and Philanthropy Initiative

Újra önkéntességről lesz szó. :)

Ahogy írtam már korábban, volt szerencsém még a 10-es éveim végén összeakadni egy debreceni szervezettel, a Kortársak az Egészséges Fiatalokért (KEFE) egyesülettel, akiktől hamar megtanultam, hogy fiatalként is sokat tehet az ember a közösségért, amiben él. Az ott tanult készségek, a milliónyi élmény s a tudat, hogy adhatok valamit másokért, örökre velem marad. Így szinte magától értetődő módon maga az önkénteskedés is mindig részét képezte az életemnek.
Mióta Kanadában élek, sok szempontból tágul a látóköröm, a világról alkotott képem, amibe az önkéntesség fogalma is beletartozik. Hihetetlenül inspiráló módokat, utakat látok arra, hogyan adjunk vissza valamit a közösségünknek. Legutóbb a Nemzetközi Önkéntesség Hetének keretein belül mutattam be a Timeraiser programot. Most ha lehet, egy még nagyszerűbb és még megindítóbb kezdeményezésről szeretnék beszélni, aminek neve Youth and Philanthropy Initiative (YPI).

Először is adva vagyon egy hölgy, Julie Toskan-Casale, aki a M.A.C kozmetikai cég egyik egykori tulajdonosa. Miután eladják a céget, létrehoz egy kis családi alapítványt, hogy az, amit legjobban élveztek a M.A.C. működtetése közben is, továbbra is életük része legyen. Ez pedig a jótékonykodás. Visszaadni valamit a közösségnek. Sokáig gondolkodtak azon, hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban. Úgy értem, rengeteg nagyszerű célra lehet pénzt adományozni, ők azonban nem szerették volna, ha az egész csak egy csekk kiírásáról szól, egy olyan szervezetnek, akiről alig tudnak valamit. A nagy kérdés tehát az volt: hogyan lehetnek olyan hatékonyak, amennyire csak lehetséges... Majd egyszer csak jött az ötlet: A fiatalok! Tanítsuk meg a fiatalokat, hogyan kell adományozni, hogy mi a filantrópia!
Így tehát 2002-ben megszületett egy program. Egyetlen (próba)iskola vett részt benne az első évben, amihez képest tavaly több, mint 100 iskola Kanadában és 10 Angliában. A program ma már része a 9. és 10.-ik osztályos képzésnek azokban az iskolákban, akik jelentkeztek a progamba. (Otthon működhetne ez pl. Társadalomismeret órán.)

Na de nézzük, hogy is működik ez az egész:
1. Vannak tehát a diákok, akiknek feladatuk, hogy pár fős csoportban összedolgozva kiválasszanak egy helyi(!) szociális szervezetet, aki szerintük nagyon megérdemelné a $5.000-os fődíjat.
2. Elsőként telefonon megkeresik őket, beszélnek a vezetővel, elmondják, mi is a céljuk. Majd személyesen is látogatást tesznek, amit már jó adag felkészülés, kutatás előz meg a szervezettel illetve a szociális intézmény alapterületével kapcsolatban.
3. A személyes találkozó(k) során a fiatalok igyekeznek annyi információt megtudni, amennyit csak lehetséges a vezetőségtől, az ott dolgozóktól és a kliensektől(!) egyaránt. Magáról a szervezetről, a munkájukról, a területről, amivel foglalkoznak, a dolgozók, illetve kliensek élményeiről stb.
4. Majd jön a prezentációra való felkészülés időszaka. Ekkora a fiataloknak már igen széleskörű képük van a választott témáról, problémakörről, legyen az a hajléktalan kérdés, a gyermekvédelem, fogyatékosság, az ifjúság, közösségi házak, idősgondozás, a szenvedélybetegség... és még sorolhatnánk. A prezentáció abszolút a fiatalok kreativitására, sokoldalúságára van bízva, amibe zenéket, filmbejátszásokkat és bármilyen más ötletet beágyazhatnak. Ebben a szakaszban már nemcsak beható információ áll a diákok rendelkezésére, de elkötelezettek is a szervezet iránt, érezve, látva fontosságukat, szerepüket a város/közösség életében. Így tehát valóban a legjobbat igyekeznek kihozni magukból, hogy megnyerjék számukra a - sokat jelentő - pénzösszeget.
5. Az utolsó szakasz maga a prezentációk előadása. Minden iskolában összeáll egy tanárokból és diákokból álló zsűri, akik akár az iskola előtt nézik végig az előadásokat és választják ki a legjobbat, legszínesebbet, leghatásosabbat. Tehát iskolánként lesz egy-egy győztes szervezet. (Az egyik önkéntes helyem - egy női menhely - ebben az évben két iskola diákjai által is megkapta a nyereményt. :)

Ha végiggondoljátok ezt az egész struktúrát, hihetetlen sok előnye, pozitív oldala van. :))) A diákok olyan készségeket sajátíthatnak, gyakorolhatnak, mélyíthetnek el, amiknek az életben később nagy hasznát vehetik. Gondolok itt magára a kutatásra/információszerzésre, a hivatalos szervekkel való kommunikációra, az előadói készségre nagyobb közönség előtt stb, stb. Ha jól belegondolok, hol álltam én ezekkel 15-16 évesen? Mert erről a korosztályról beszélünk, nem igaz? Amikor még az egyetem első éveiben is azzal kellett megküzdenem, hogy egyáltalán fel merjem tenni a kérdéseim egy előadás alatt mások előtt... vagy amikor állandóan végigmondtam magamban, mit fogok mondani, ha fel kellett hívnom egy hivatalos szervet, mert annyira izgultam... Mintha nem is egy másik ember állna a vonal túlsó végén, hanem valami jóóval nagyobb... Érdemes már csak az erre vonatkozó képkockák miatt végignézni az alábbi, 15-20perces videót, ami nagyszerű képet ad az egész programról.

About YPI from Livia on Vimeo.

Ami a készségek elsajátítása mellett még fontosabb volt a program kialakításakor, hogy a fiatalok egy valós képet kapnak arról, mi is folyik körülöttük a világban. A videón sok fiatal elmondja, mennyire meglepte, hogy ennyi és ennyiféle szociális szervezet működik a városukban. A kutatások nyitottabbakká tették őket a társadalmi problémákra, akár olyanokra is, amikkel nem találkoztak eddigi életük során. De sok olyan fiatal is van, akik éppen azt a szervezetet választják, akik szolgáltatásait ők vagy családjuk már igénybe vette - így úgy érzik, valamit vissza tudnak adni viszonzásképpen. A személyes tapasztalatok hihetetlen sokat jelentettek számukra.
Nagyszerű tapasztalat, hogy a program lezárása után sem fordítanak hátat ezeknek a szervezeteknek a fitalok, hiszen megérintette őket valami. Sokan továbbra is kapcsolatban maradnak, azaz önkénteskednek a választott szociális intézménynél. Beszélnek a diákok arról is, hogy mennyire tágítja a látókörüket mindaz, amit tapasztaltak. Hogy a program csapatmunkára tanítja őket, és arra, hogy sok ember előtt valóban nem egyszerű felszólalni, de ha a szívük, lelkük is benne van a munkában, akkor minden sokkal könnyebb. :)
A szervezők hisznek abban, hogy a fiatalok sok mindent el tudnak érni a közösségben, igazi változásokat generálva. A diákok mellett a szervezetek is sokat profitálnak, hiszen gyakran kis, egyébként háttérben lévő szervezetek is reflektorfénybe kerülhetnek a program által. A tanárok is hálásak, hiszen az, amit a finatrópiáról, az önkéntességról tanítanak, itt igazi értelmet nyer. Egyetlen iskola nincs, aki miután részt vett a programban, ne akarna újra és újra a következő években is. Ahogy már említettem, Kanada mellett nemrég Angliában is elindult a kezdeményezés és a szervezők remélik, hogy más európai országban illetve szerte a világon is hallhatunk majd a YPI programról és a diákok részt vállalásáról a társadalmuk életében.

A filantrópiát és az önkéntességet nem lehet elég korán kezdeni. Sőt, annál jobb, minél hamarabb megtanítjuk erre a fiatalokat. Mióta hallottam erről a programról, mélységesen hiszek benne, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Újra: nézzétek meg a fenti és az alábbi videót és talán lesznek olyanok köztetek, akikben megfogan egy gondolat... aminek nyomán felelősségteljesebb, a problémákra/egymásra nyitottabb és egy önzetlenebb közösséget építhetünk. Sehol nem indult ez másképp... csakis apró lépésekkel, egy-egy felvillanó gondolattal. :)

Az alábbi videó a tavalyi évet ünnepli, mely az 1.5 millió dolláros adománnyal mérföldkő a YPI életében. 120 iskola, 12.000 diák, 600.000 dollár adomány.

YPI - Celebrate 2008 from Livia on Vimeo.

(Ha valakit komolyan érdekel egy ilyen program beindítása Magyarországon, örömmel segítek a kapcsolatfelvételben vagy amiben igénylitek. :)