vasárnap, március 11, 2012

Babavárás

Tudom, hogy nagyon csendes vagyok a blogon az utóbbi időben. Igazság szerint nem csak a blogon, de a mindennapokban is. Érdekes módon a terhesség és a babavárás számomra együtt jár egyfajta befelé fordulással és elcsendesedéssel. Tulajdonképpen a terhességről magáról sem írtam eddig itt igazán, egyedül a tavaly év végi videóból derülthetett ki néhányotok számára a hír, akik megnézték a képeket. :)


Amikor tavaly szeptember környékén megtudtam, hogy állapotos vagyok, hetekig repkedtem az örömtől és előre nagyszabású terveket szőttem arról, hogyan fogom dokumentálni az előttem álló kilenc hónapot (külön blog, videók stb.). Természetesen az öröm és izgatottság érzése azóta sem múlt el, de az egészen biztos, hogy sok mindent másképp élek meg és dolgozok fel, mint ahogyan azt előre elképzeltem.
Rengeteg érzés kavarog bennem, amiket időnként szívesen osztok meg másokkal, de talán többször tartok meg magamnak. Azért érdekes ez számomra, mert én tipikusan az az ember vagyok, akinek szüksége van megbeszélni, kibeszélni, kimondani dolgokat. Nagyon sokszor beszéd közben állnak össze bennem a dolgok és értek meg összefüggéseket. Mindezek ellenére az utóbbi 7-8 hónapban épp ennek ellenkezőjét élem meg. Olyannyira, hogy még zenét is jóval kevesebbet hallgatok, sokkal inkább csendes szemlélője vagyok a körülöttem és bennem zajló eseményeknek - persze mosollyal az arcomon.  :)
Igy talán jobban érthető, miért írok jóval kevesebbet a blogra is. Megmondom őszintén hiányzik az írás és a legtöbb hétvégén le is ülök a géphez azzal a szándékkal, hogy írok valamiről, de a végén legtöbbször csak olvasás lesz belőle és a blogbejegyzés maga elmarad. 


Mivel a befelé fordulás abszolút semmi rosszat nem jelent, csak egyszerűen más érzés, más állapot, azért fontos leírnom, hogy köszönöm kérdéseiteket, jól vagyok. :) Lassan a 31. hét felé közeledve persze a pocakom csak nőttön nő és kezdem néha úgy érezni magam, mint egy pingvin. ;)) A pici nemét még mindig nem tudjuk pontosan, de az orvosunk egyre jobban a fiú felé hajlik az utóbbi időben. Hát ha nem előbb, de utóbb biztosan megtudjuk ezt is. 

Természetesen még mindig dolgozom, éppen ezen a héten egyeztünk meg a főnökeimmel (már amennyire ebben meg lehet egyezni), hogy április 20-a lesz az utolsó munkanapom. Azaz 6 hét van még hátra... Fogalmam sincs, menni fog-e a munka addig, de mindenesetre megpróbálom. Igazság szerint nem is maga a munka esik nehezemre, hanem a napi több mint 3 óra utazás. Természetesen reggel és este is a torontói legnagyobb tömegben, zötykölődve, néha állva stb... A szülész/nőgyógyászom egy angol származású idősebb orvos és elmondása szerint Angliában majd' magától értetődően a nők a 32. hét után abbahagyják a munkát. Fontos ugyanis, mi történik a szülés előtt utolsó hetekben a kismamával és a babával egyaránt. Tudni kell mindehhez, hogy itt egy év a szülési szabadság, amit ha az ember a szülés előtt kezd el, akkor annyival kevesebb ideje marad a szülés utánra a babával. A legtöbb dolgozó anyuka ezért igyekszik minél későbbre tolni a szabadság megkezdését, már amennyire ez módjában áll.

 
Bennem kicsit vegyes érzések kavarognak ezzel kapcsolatban is. Egyrészt szeretem, hogy el vagyok foglalva és van mit csinálnom egész nap. Biztosan lenne elfoglaltság itthon is, de mégsem bánom egyáltalán, hogy dolgozom. (Arról nem is beszélve, hogy szeretem, amit csinálok. :) Másrészt viszont abszolút megértem, amit az orvosom mond a szülés előtti pár hét minőségéről, annak fontosságáról. Mivel az utóbbi 2 hónapban szinte szünet nélkül fáradt, sőt teljesen kimerült vagyok, így magamon is érzem ennek igényét. Az biztos, hogy igyekszem figyelni a testem és a pici jelzéseire, így ha hamarabb be kell fejeznem a munkát, akkor azon sem fogok problémázni - úgy lesz, ahogy lennie kell. :)

 Hewton munkatársammal egy tréningen kb. három hónapja

A munka szempontjából annyi változás történt még az utóbbi időben, hogy tavaly novemberben programot váltottam, és a munkahelyemen (St. Christopher House) jelenleg én viszem a "Roma Letelepedési programot" a Bevándorlási és Letelepedési Részlegen belül. Ezelőtt a bántalmazott nőkkel foglalkozó programnak voltam a része, de a terhesség híre után úgy gondoltam, ha lesz lehetőségem váltani, azonnal kihasználom az alkalmat, mert az a munka számomra nagyon megterhelő volt lelkileg. Szerencsére akkoriban kaptunk állami támogatást a roma programhoz, így rögtön jelentkeztem. Ez a munka sem sétagalopp az biztos, de sokkal közelebb áll hozzám és megmondom őszintén sokkal jobban is szeretem. Menekültügy, ügyvédkérdés, segélyezés, lakhatás, iskola, munkahely, önkéntesség, egészségügy, nyelvtanulás stb... mind-mind egy-egy szelete a munkának. Együttműködés más szervezetekkel, közös programok szervezése, információnyújtás a Roma közösségről és még sorolhatnám.

Nem tudom, élni fog-e még a progam egy év múlva, mire visszajövök, azaz lesz-e rá további támogatás vagy újabb programot, esetleg munkahelyet kell majd keresnem, de ez még a jövő zenéje. Most egyenlőre a babavárásra és magunkra koncentrálok, de azért igyekszem itt is jelentkezni időnként. A végére csak úgy érdekességképpen íme egy videó, hol áll a pocaklakó jelenleg. :)

12 megjegyzés:

Unknown írta...

Kíváncsi lennék, hogy Te hogy látod, hogy ott milyen a megítélése ennek a roma kérdésnek. Illetve, hogy milyen visszhangja van arrafelé.

De ha nem akarsz róla írni, azt is megértem.

Névtelen írta...

gratulalok a babahoz! :)

Névtelen írta...

Gratulálok én is! :) Örülök, hogy az új munka is ennyire tetszik!

horvathc írta...

Gratulalunk mi is a babahoz! :) Sok oromet es jo egeszseget! ;)

Globetrotter írta...

Megertelek teljesen, ha emlekszel en is abban a 9 honapban elvonultam a 'kulvilagtol' es csak szuk es zart blogod vezettem egy evig, mert irni volt kedvem nekem is, de csak csaladnak es a legszukebb barataimnak :) Elvezd ki minden percet, es beszelgess, enekelj neki sokat :))
puszillak es oleles!

Névtelen írta...

Gratulálok! Sok boldogságot és türelmet!
Nálunk februárban jött a baba.
Esetleg a szülés előtti 2-3 hetet töltsd otthon, mert tényleg fontos a pihenés, és biztos még eszedbe fog jutni 1-2 fontos elintézni való. Én is elég sokáig dolgoztam, bár a végén, már éreztem, hogy abba kell hagyni, mert fáradok, és nem szabad kockáztatni. Gondolj arra is, hogy nem a munkahelyedről szeretnél szülni menni.
Amit érdekesnek találok, hogy a 31. héten még nem tudják a baba nemét. Persze kint és itthon más vizsgálatok vannak, de azért ekkora már meg szokták tudni mondani. Kíváncsian várom a fejleményeket! :-)

Livia írta...

Köszönöm szépen lányok!! :)

@Vera: Gondoltam is a blogodra az utóbbi hónapokban, kár, hogy már nem elérhető... szívesen olvasgatnám újra...

@Névtelen: Én sem tudom, meddig bírom, de igyekszem hallgatni a testemre és bízom abban, hogy megérzem majd, amikor már valóban abba kell hagyni!
A baba nemét itt is megmondják már az ötödik hónap után, de az mindenhol előfordul, hogy úgy fekszik a pici, hogy nincs tuti biztos válasz. :) Nálunk is ez a helyzet: az utóbbi vizsgálaton fiúnak látszott, de mivel hallottam már ezt is, azt is, így nem lehetünk biztosak.

@Hella: Szívesen írok a témáról, de hirtelen nem is tudom, mit írjak... Attól függ, mire vagy kíváncsi. :)

Alapjában véve a megítélés nagyon megoszlik, politikai szinten pl. abszolút nem pozitív. A különféle szakmai szinteken nagyon sok pozitív hozzáállás van és rengeteg segíteni akarás. Azt sokan érzékelik, hogy a közösséggel való munka sok szempontból más, mint más kultúrákból jöttekkel, de ez valahol természetes is.

A romák oldaláról: egyrészt nagyszerű azt látni, hogy sokakat mennyire felszabadít az előítéletmentesség és úszkálnak a lehetőségekben: tanulnak szeretettel, munkát keresnek és egyszerűen csak be akarnak illeszkedni, ami otthon sosem ment...
Másrészt viszont szomorú azokat látni, akik itt sem tudják megragadni a lehetőségeket és ugyanazokat a "hibákat" követik el sorra, mint otthon. Azokról nem is beszélve, akik sosem akarták megragadni a lehetőségeket, csak kihasználni azokat.
Szóval igazság szerint nagyon sokszínű a kép, nagyon sokféle hozzáállással minden részről.

Én magam úgy vagyok vele, hogy örömmel segítek azoknak, akik igénylik, akik őszintén előre akarnak jutni és nagyon drukkolok nekik, hogy maradhassanak. (Szerencsére van jópár kliensem, akik már megkapták a jó hírt.) Keményen meg kell küzdeniük mindenért, hiszen menekültnek lenni nem egy leányálom és sokan jobb körülmények közül jöttek, mint amibe itt kerülnek először. Szóval aki harcol, az meg is érdemli...
Aki meg nem, azok esetében örülök, hogy nekem nem is szerepem döntést hozni az életükben. Előfordul viszont, hogy elmondom a véleményem, ami nem biztos, hogy tetszik nekik, de ez van... de mivel sosem bántóan teszem vagy oktatóan, így nincs belőle gond. Ahogy itt mondják, kell néha egy kis "tough love". :)

Judit írta...

Gratulalok a babahoz! Mar hianyoltam az irasodat, de persze megertelek. Vigyazz magadra es a babara!

Livia írta...

Köszönöm Neked is Judit, remélem Te is jól vagy!! Igyekszem azért időnként jelentkezni... :)

Tamara - Guillaume írta...

Nagy szeretetel gratulálok!! További szép babavárást!

Livia írta...

Köszönöm Tamara!! Nektek pedig minél melegebb tavaszi napokat Moszkvában! :)

adriatic írta...

2 hete iszom zöld italt, főleg fagyasztott spenot a zöld része (nem fagyasztottat nem lehet venni az áruházakban Budapesten, de aggódom, mert nagyon meghajt. Van valakinek is hasonló élménye? Elmúlik majd? köszi