Egy hónap hallgatás után

Most döbbentem rá, hogy lassan egy hónapja nem írtam a blogra.

Annyira repülnek velem a napok/hetek mostanság, hogy szinte észre sem veszem. Sokan mondják, hogy ez teljesen természetes és ez már csak "rosszabb" lesz, viszont én ennek nem annyira örülök, és nem is szeretném ezt elfogadni. Nem szeretném, hogy észrevétlenül szaladjanak el a hónapok. Hiszem, hogy ez nagyrészt attól is függ, mivel töltöm ki a napjaimat. Egyik nap olyan-e mint a másik, és alapvetően a megszokás visz-e a hátán reggeltől estig? Vagy teszek-e azért, hogy megszakítsam a mókuskereket és olyan dolgok történjenek velem, ami igazán örömet okoz? 

Persze "kifogások" is mindig vannak, ami a torontói életemet illetően általában a sok utazás. Egy dolog a napi 8-9 óra munka, egy másik pedig a 2-3 óra utazás, ami hozzájárul minden nap. Valahogy mindig úgy alakulnak a munkáim, hogy messze dolgozom a lakásunktól. Nem mondom, eleinte borzasztóan utáltam a dolgot, de ahogy mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni, sőt lehet teljesen más színben is feltüntetni. :) Például még mindig nem érzem úgy, hogy autóval szeretnék munkába menni minden nap. Egyrészt mert jóval drágább lenne, másrészt pedig mert akkor az az idő csakis a vezetéssel telhetne el. Jelenleg ez az egyetlen biztos időpont, amikor például olvasni tudok. Ennyi munka és ilyen szoros időbeosztás mellett még mindig megvan az a luxus az életemben, hogy napi pár órát olvasással tölthetek. :) Arról nem is beszélve, hogy gyakran mennyire szükségem van erre az időre, hogy kifújjam magamból a munkahelyi feszültséget, problémákat, mielőtt hazaérnék. Szóval ezt is lehet színesebb szemüvegen át nézni, legalábbis én próbálom. Azonban mindez mégsem változtat a tényen, hogy írni kevesebb időm van. Hacsak nem vetemednék arra, hogy a laptopot magammal vigyem minden nap... Ez egyenlőre még nincs kilátásban, így igyekszem másképp megoldani a dolgot.

Mostanában azon agyalok, hogyan tudnám visszaállítani a rendszeres mozgást az életembe. Ez úgy érzem, nagy hiány... Mivel 7 előtt nem igen érek haza hétközben, és ugye esténként még főzni is kell néha-néha, így a megoldás nem olyan egyszerű. Viszont túl sokat ülök egész nap, szóval muszáj erre is megoldást találni.

Első körben beiratkoztam egy fitnesz órára, de ne ám akármilyenre. :) Akinek eddig említettem, mindenki kiröhögött első hallásra...de nem azután, amikor megmutattam azt a videót, ami számomra a legnagyobb inspirációt adta:

Nos igen, hullahoppozni tanulok pár hete. :)))) Miután végignéztem ezt a videót, nem sok kellett, hogy elkezdjek utánanézni a Hoop közösségnek Torontóban. Nem csalódtam, vannak bőven program és órák is mindenfelé a városban. Én Sadie-hez járok órákra, íme egy kis ízelítő tőle is:

De hogy megint ne csak magamról írjak, íme újra egy kis képes összeállítás az utóbbi napok történéseiről. Torontóban (Legközelebb ígérem írok is.) További szép hetet mindenkinek!

Egy mai tüntetés a városban. Az egyik polgármester jelölt (Rob Ford) tegnap kényes témát érintett, mégpedig a bevándorlókét és megkérdőjelezte a város további befogadóképességét.

A Torontói Állatkert legidősebb gorillája meghalt. :(( Samantha, a nyugat-síkvidéki gorilla lány 37 éves volt. Hétfőn szegény újabb stroke-ot kapott (már volt egy korábbija júliusban), így ma elaltatták.

Falfestmény készült el nemrég az elesett kanadai katonák emlékére. A mű egy helyi közösségi program része (Graffiti Transformation Project), amely marginalizálódott fiatalokat foglalkoztat, akik számára komoly nehézséget okoz az elhelyezkedés. (2002 óta egyébként több, mint 150 kanadai katona vesztette életét Afganisztánban.)

Tegnap zajlott a négy torontói polgármester-jelölt élő televíziós vitája...

Csak a hét egyik kiemelt képe a www.blogto.com-ról.

A Perseid meteor zápor nálunk is látható volt 13.-ára virradó éjszaka, amikor is kb. 15-20 hullócsillagot láthattunk óránként. Azt mondják, voltak, akik a Föld más pontjain még szerencsésebbek voltak. Képek itt.

Az anyagi okok miatti, tavaly decemberi bezárás után újra megnyílt a torontói női könyvesbolt (Toronto Women's Bookstore). A tulaj szerint sok még a tennivaló, jelen pillanatban éppen egy kávézón dolgoznak és WiFi elérhetőségen az első emeleten. Viszont a nyitás óta folyamatosan jönnek a különféle kurzus megrendelések a Torontói Egyetemtől, ami egyértelműen jó hír.

Nem hiszem, hogy bárkit meglepne, hogy egy friss statisztika szerint Torontó utcái dominálnak abban a felmérésben, mely a tartomány legrosszabb minőségű utcáit kutatta.

Új, 24 órán át nyitvatartó étterem nyílt a városban a King és Bathurst sarkán, The Counter néven, ami tkp. egy új, egy hónapja nyílt hotel (Thompson Hotels) része. Az étterem retro hangulatot idéz, kellemes környezetet és barátságos árakat ajánl.