Váratlan utazás :))

Háááát az úúúgy kezdődött, hogy a július 3-ai péntek reggel nagy bevásárlást tartottam. Anyósomékat vártuk haza 6 hetes magyarországi útjukról vasárnap, és Bill fia is készült átjönni hozzánk. Szóval jóól elterveztem, milyen finomságokat sütök-főzök... Szépen beosztottam minden teendőt a két napra, takarítással, mosással együtt, feltöltöttem a saját és anyósomék hűtőjét gyümölcsökkel, zöldségekkel és békésen leültem a most olvasott könyvem mellé (Outliers by Malcolm Gladwell), hogy az estét olvasással töltsem.

De hirtelen egy perc alatt felborult minden...

Bill telefonjával délután 4-5 körül.
Felveszem a kagylót, mire ő közli velem, hogy azonnal kezdjek el mosni, mert holnap délután utazunk...
Először nem is értettem teljesen, miről beszél, majd szép lassan mellbe vágott a felismerés... Azon nyomban el is kezdtem sírni - Bill nézhetett nagyokat a vonal másik végén, hiszen nem erre számított (bár ha jól belegondolt volna, akkor biztosan igen :) -, persze örömömben, hiszen el sem akartam hinni a szerencsénket.

Mivel Bill az utazási businessben dolgozik, előfordul a cégüknél néha, hogy az utolsó-utolsó pillanatban kisorsolnak egy-két jegyet valamilyen útra, ha nem adták el mindegyiket. Bill általában nem teheti be a nevét ezekre a sorsolásokra beosztásánál fogva, most azonban azt mondta neki az egyik nagyfőnök, hogy tegye be ő is nyugodtan....
Hát nem rögtön meg is nyerte az egyiket?????? :))))))))

Így hát a főzőcskézés-sütögetés helyett mediterrán hajókörútra indultunk szombaton, amiről nemrég, vasárnap este érkeztünk haza. :)))))))))))))))))))))))))))

Hmmmmmmmm.... mit is mondhatnék?
Bill így is gyakran megmosolyogja, hogy szuperlatívuszokban írok, de ez esetben sem tehetek másképp.
A hajó, amin utaztunk ámulatba ejtő volt....
A helyek, amerre jártunk, meseszépek és varázslatosak, régi korok hangulatával átitatottak...

Csak hogy valami konkrétumot is írjak:
Velencébe repültünk, majd onnan Bari, Olaszo. - Korfu, Görögo. - Santorini - Mykonos - Athen - Katakolon - Dubrovnik, Horváto., majd újra Velence volt az útvonalunk.

Hát lehet-e ennél tökéletesebb egy nyaralás, ami ráadásul az élet egy váratlan és csodaszép ajándéka?
Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért az útért, amin - persze mondanom sem kell - százával készítettem a fotókat és mindenfelé csak ámultam-bámultam. :)) Idő lesz, mire feldolgozzuk a képeket, de igyekszem minél hamarabb megosztani őket.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a blogon erről az útról és ha igen, akkor mennyit. (Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nehezen írok bármiről is röviden. ;) Igaz, a blog címe alapján minden idefér, ami az én élményem, gondolatom, tapasztalatom, mégis tudom, hogy legtöbbeket Kanada és Torontó vonz erre az oldalra.
Én imádok utánolvasni dolgoknak, mélyebben beleásni magam egy hely történetébe, amire most értelemszerűen csakis utólag van lehetőségem. Olaszország, Görögország vagy Horvátország azonban legtöbbetekhez jóval közelebb van, mint Kanadához és feltételezem, hogy sokan jartatok is már ezeken a helyeken. (Én most először.) Mexikó vagy Jamaika esetében más volt a helyzet, ráadásul ezek az országok a kanadai turizmus fontos célpontjai, ahogyan talán Magyarországé a fent emítettek.
De hogy rövidre zárjam, végül is úgy gondoltam, hogy egy helyszínt kiválasztok, ami számomra különösen érdekes volt és csak arról írok itt bővebben. A többiről beszéljenek helyettem majd a képek. (Ha valaki másképp gondolkodna erről, ossza meg velem!)

Addig is íme újra az útvonal és egy-két kép a hajóról.
Szép napokat mindenkinek!