Egy kis nyári felfrissülés

From Sam Navarough - http://wvs.topleftpixel.com/

Amint látjátok, történt egy kis frissítés a blog külsejét illetően.

Elsőként két információs sávot láttok a régi egy helyett. Mostantól - a könnyebb áttekinthetőség kedvéért - a bal oldalon találjátok a Torontóval, illetve Kanadával kapcsolatos információkat és a jobb oldalon maradtak azok, amik magára a blogra (vagy rám) vonatkoznak. Remélem egyszerűbb és gyorsabb lesz így eligazodni a sok infó között!

Másrészt felkerült egy új Banner is. :) Nem tudtam megállni, hogy a központi kép ne egy csendes, esős kép legyen, ugyanis a nyár most számunkra leginkább erről szól. Szinte alig kapunk valamit az igazi nyárból, 20-25 fokok vannak és jóóóó soook eső. Azért aki éppen most jár Torontóban, biztosan így sem unatkozik, hiszen milliónyi programot találhat városszerte, de tény, hogy ezévben az időjárás nem a megszokott arcát mutatja. Talán innen minden meleget hazaküldtünk, mert ahogy hallom, ott van belőle rendesen. Ha igazán belegondolok, akkor mégis azt kell mondjam, legyen ilyen 25 fokos a nyár (esetleg egy kicsit kevesebb esővel, ha lehet), mint a 40 fok körüli kánikula. Szóval a végén mégsem panaszkodom, pedig most nagyon arra készültem. :)

További kellemes nyarat mindenkinek, esővel, meleggel, kinek mi jutott ezévben! ;)

Torontó... Kyle Maling szerint

A "Torontó mások szemével" kategórián belül most - a képeken túl - egy interjúsorozat is elindul, ahol helyi (kevésbé vagy jobban) ismert személyiségek véleményén keresztül tudhatunk meg többet a városról, no és magukról az egyénekről is. Úgy gondolom, mindkét nézőpont nyújthat újat azoknak, akik a város iránt érdeklődnek.

Első körben ismerkedjetek meg Kyle Maling-gal!

"Kib*tul megrémítesz..." - voltak az első szavak, amiket Kyle barátaitól hallott, miután elmesélte
nekik tervét egy lehetséges magazinról. Nem éppen a legbátorítóbb szavak.
A beszélgetés éve 2003 volt, a helyszín Vancouver. A koncepció pedig "Highrise": egy magazin a modern kor reneszánsz emberének, egy magazin, amiben a legújabb kortárs életmódról, életstílusról és designról olvashatunk.
"A barátaimnak volt igazuk. Már rögtön a kezdetek kezdetén országosan indultunk, 35.000 példányszámmal és nagyon-nagyon drága, minőségi papiron. Mindeközben függetlenek voltunk és saját finanszírozásúak. Néha, ha visszanézek, arra gondolok: 'Wow, nagyon vékony határ húzódik a kockázatvállalás és a kib*tul nagy hülyeség között'."

A Highrise sikere azonban reményeiket is felülmúlta. Azóta is, a business logika istene gyakran forgathatná szemeit Maling döntésein, ő mégis töretlenül sikeres és mindenkit meghazudtol. A Hamilton, Ontario születésű srác mindig is a saját megérzéseire hallgatott. A York Univeristy-n való diplomaszerzés után (üzlet és politika tudomány szakon) mindenfelé dolgozgatott az országban golfklubtól kezdve kisvárosi Money Marts-ig. Pár év után úgy érezte, itt az ideje, hogy letelepedjen és egy 'rendes' munkát keressen. A biztosítási szakma jó terepnek bizonyult számára, így ebben is helyezkedett el. Majd jött 2003, a Highrise Magazine ötlete, barátjával, Dylan Crawshaw-val, s a két fiatal egy éjszakai beszélgetés után azon nyomban kiléptek munkahelyükről és hamar Torontóban találták magukat, hogy megvalósítsák álmaikat.

Ma Maling Torontóban a Parkdale városrészt mondhatja otthonának.

"Annak idején a környéket az olcsó lakbér miatt választottam. A Price Choppers, a sörüzlet, a liquor bolt* mind egy köpésnyire és egyébként is szeretek az erkélyen leskelődni." - mondja Maling. "A környék jó, de leszállóágban. Túl sok 'keményen felfelé igyekvő' költözik a környékre, akik nyugatabbra szorítják a részegeket..."

"A Highrise egy design magazin, a fent és lent keveréke. A partnerem volt a fent és én a lent" - mosolyog Maling. A magazin külseje, és a felsőbb rétegek, mint célközönség ellenére Maling megmaradt annak a két lábon a földön járó srácnak, aki volt. Így nem is meglepő a válasza, amikor a 10 éves jövőbeni terviről beszél: "Mindig álmom volt, hogy építek egy házat és belekezdek egy organikus farmba. Szóval remélem, hogy tíz év múlva ülök majd a saját házamban az organikus farmom mellett vagy Észak-Ontarióban vagy BC-ben pár kölyökkel és egy vagy két golden retriever-rel. Számomra ez baromi jól hangzik."

Kyle Maling válaszai Torontóval kapcsolatosan:

Kedvenc hely...

1 ... reggelizni: Hétvégeken mindenképpen grillezett gyümölcs a Musa-nál (847 Dundas W.). Ez a legjobb, habár sosem emlékszem a rendes nevére. És nem csak hogy a pincérek nagyon jó fejek, de hihetetlen kreatív fotósok is.

2 ... ebédre vagy vacsorára: Vasárnap és kedd között, ha a Leafs játszik, akkor csakis a Wheat Sheaf (667 King W). Az apám vitt oda először, amikor kölyök voltam és éppen Leafs vagy Jay meccsre mentünk. Annak idején még hagyták a srácokat is inni, nem igaz? A Kultura mindig is baromi jó volt. Jó kaja és jó belső design.

3 ... egy italra: Újra, a Wheat Sheaf nagyon jó egy sörre és egy Leafs meccsre. A Hemingways (142 Cumberland) külső terasza nagyszerű nyáron és nekem közel van, de szeretem a The Rhino-t (1239 Queen W.) is.

4 ... egy táncra: Bird (503 Collage). Kicsi és szűk, de a kicsi és szűk az jó.

5 ... egy kis kikapcsolódásra: Toronto Island.

6. ... egy kis inspirációért: mindenhol, bárhol lehet inspiráló valami, ha nyitva tartod a szemed. Emellett szeretem a hálószobámat is... akár valaki, akár valakinek a hiánya baromi inspiráló tud lenni.

Amiről mindenkinek tudnia kéne: Remélem, nem rontom el ezzel, mivel olyan baromi nyugodt, de azt kell mondanom, hogy Toronto Island. Olcsón kap jegyet, hogy átjuss a szigetre, és ha ott vagy, van egy azonnali érzés, hogy kint vagy a városból. Annyi minden van ott... kifeküdhetsz a nudista strandra és kenheted a feneked, játszatsz frisbee golfot, biciklizhetsz vagy csak úgy lehetsz órákig, szívhatsz egy kis füvet vagy iszol egy sört és nézed a naplementét. Torontó látványa a szigetről csodálatos és arra döbbent rá, hogy milyen nagyszerű, hogy magamnak dolgozom és akármelyik nap csak úgy elmenekülhetek a város őrülete elől. A sziget szerintem Torontó egyik rejtett kincse.

Ami a legjobban felbosszant Torontóban: a hideg telek és a mocskos hó!

Egy tökéletes nap Torontóban magában foglalja: Felkelni úgy 10 körül - remélhetőleg van mellettem valaki -, egy zuhany, majd fel a biciklire és irány a Musa egy reggelire. Sok kávé és víz kirázza belőled a másnaposságot. Reggeli után lekerekezni a Kensington Marketre egy kis sajtért, gyümölcsért és bagettért. Aztán irány a Toronto Island. Először egy kis frisbee golf, közben néha egy kis fű - jót tesz a beszélgetésnek. Egy tökéletes világban lenne egyszerűbb mód, de mindenesetre vissza a szárazföldre, hogy aztán átjutassunk Hanlan's Pointra egy ebédre a strandon és talán egy rövid pihenésre. Amikor a nap már lefelé megy, akkor vissza a szárazföldre és be a Sheaf-be egy kis csirkeszárnyért és pár sörért. Majd vissza oda, ahonnan az egész kezdődött... a hálószobába.

Fejezd be a mondatot: Torontó... olyan, mint minden más hely a világon. Azaz olyan, amilyenné teszed. Igen, a tél hideg és szar, de akkor is ki kell menned. Menj a partmenti jégkoripályára. Baromi hideg van, de a hideg teszi még jobbá a forró csokit (és a Baileys-t).

* Kanadában nem lehet akárhol alkoholt kapni, csakis specialis üzletekben. Vannak külön sörboltok, ahol értelemszerűen csakis, de nagyon sokféle sört kapni; és vannak az ún. liquor store-ok (LCBO), ahol pedig mindenféle alkohol kapható.

"Egypercesek" 35. - Shops at Don Mills

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a "pláza" nem az első szó, ami kicsit helytelenül került át a magyar köztudatba. A szó spanyol eredetű és "teret" jelent, ami egy nyitott, tágas köztérre utal. Ezt követve a pláza elnevezésű bevásárlóközpontok nyitottak, kültériek, boltjai egy nagy teret/parkolót fognak közre. Pl. így, és ezt általában félkörben képzeljétek el:

Amit mi otthon plázának nevezünk, annak helyes neve valójában a "mall". Ez a kifejezés utal ugyanis egy zárt, általában több emeletes bevásárlóközpontra, amit mi plázának kereszteltünk.

De hogy jól megkavarjalak titeket, a mostani Egypercesben a városnak azt a legújabb bevásárlóközpontját mutatom meg nektek, ami éppen a kettő keveréke. :) "Mall" annyiban, hogy kültéri, viszont elrendezésében a plázákra hasonlít, mert kis utcácskái vannak, mint egy miniatűr városnak a városban. Nincs messze tőlünk és nemrég ott beszéltem meg találkozót az egyik ismerősömmel, ekkor készítettem gyorsan pár kis videót.
Íme tehát pár villanás a Shops at Don Mills-ről.

Shops at Don Mills from Livia on Vimeo.

Váratlan utazás :))

Háááát az úúúgy kezdődött, hogy a július 3-ai péntek reggel nagy bevásárlást tartottam. Anyósomékat vártuk haza 6 hetes magyarországi útjukról vasárnap, és Bill fia is készült átjönni hozzánk. Szóval jóól elterveztem, milyen finomságokat sütök-főzök... Szépen beosztottam minden teendőt a két napra, takarítással, mosással együtt, feltöltöttem a saját és anyósomék hűtőjét gyümölcsökkel, zöldségekkel és békésen leültem a most olvasott könyvem mellé (Outliers by Malcolm Gladwell), hogy az estét olvasással töltsem.

De hirtelen egy perc alatt felborult minden...

Bill telefonjával délután 4-5 körül.
Felveszem a kagylót, mire ő közli velem, hogy azonnal kezdjek el mosni, mert holnap délután utazunk...
Először nem is értettem teljesen, miről beszél, majd szép lassan mellbe vágott a felismerés... Azon nyomban el is kezdtem sírni - Bill nézhetett nagyokat a vonal másik végén, hiszen nem erre számított (bár ha jól belegondolt volna, akkor biztosan igen :) -, persze örömömben, hiszen el sem akartam hinni a szerencsénket.

Mivel Bill az utazási businessben dolgozik, előfordul a cégüknél néha, hogy az utolsó-utolsó pillanatban kisorsolnak egy-két jegyet valamilyen útra, ha nem adták el mindegyiket. Bill általában nem teheti be a nevét ezekre a sorsolásokra beosztásánál fogva, most azonban azt mondta neki az egyik nagyfőnök, hogy tegye be ő is nyugodtan....
Hát nem rögtön meg is nyerte az egyiket?????? :))))))))

Így hát a főzőcskézés-sütögetés helyett mediterrán hajókörútra indultunk szombaton, amiről nemrég, vasárnap este érkeztünk haza. :)))))))))))))))))))))))))))

Hmmmmmmmm.... mit is mondhatnék?
Bill így is gyakran megmosolyogja, hogy szuperlatívuszokban írok, de ez esetben sem tehetek másképp.
A hajó, amin utaztunk ámulatba ejtő volt....
A helyek, amerre jártunk, meseszépek és varázslatosak, régi korok hangulatával átitatottak...

Csak hogy valami konkrétumot is írjak:
Velencébe repültünk, majd onnan Bari, Olaszo. - Korfu, Görögo. - Santorini - Mykonos - Athen - Katakolon - Dubrovnik, Horváto., majd újra Velence volt az útvonalunk.

Hát lehet-e ennél tökéletesebb egy nyaralás, ami ráadásul az élet egy váratlan és csodaszép ajándéka?
Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért az útért, amin - persze mondanom sem kell - százával készítettem a fotókat és mindenfelé csak ámultam-bámultam. :)) Idő lesz, mire feldolgozzuk a képeket, de igyekszem minél hamarabb megosztani őket.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e a blogon erről az útról és ha igen, akkor mennyit. (Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nehezen írok bármiről is röviden. ;) Igaz, a blog címe alapján minden idefér, ami az én élményem, gondolatom, tapasztalatom, mégis tudom, hogy legtöbbeket Kanada és Torontó vonz erre az oldalra.
Én imádok utánolvasni dolgoknak, mélyebben beleásni magam egy hely történetébe, amire most értelemszerűen csakis utólag van lehetőségem. Olaszország, Görögország vagy Horvátország azonban legtöbbetekhez jóval közelebb van, mint Kanadához és feltételezem, hogy sokan jartatok is már ezeken a helyeken. (Én most először.) Mexikó vagy Jamaika esetében más volt a helyzet, ráadásul ezek az országok a kanadai turizmus fontos célpontjai, ahogyan talán Magyarországé a fent emítettek.
De hogy rövidre zárjam, végül is úgy gondoltam, hogy egy helyszínt kiválasztok, ami számomra különösen érdekes volt és csak arról írok itt bővebben. A többiről beszéljenek helyettem majd a képek. (Ha valaki másképp gondolkodna erről, ossza meg velem!)

Addig is íme újra az útvonal és egy-két kép a hajóról.
Szép napokat mindenkinek!