péntek, március 15, 2013

Levél a Mesebeli Keresztanyumnak


Drága Keresztanyu,

Most hogy csak így kettesben vagyunk, elmondok Neked valami igazán titkososat!

Még mielőtt megszülettem, többen mondták nekem a kisgyerekek lélekvilágában, hogy miután megérkezem a szüleim életébe, előbb-utóbb kapok majd egy nagyon különleges ajándékot. Ez az ajándék pedig nem lesz más, mint egy Mesebeli/Tündér Keresztanya. Mondthatnám úgy is: Fairy Godmother. :) A haverjaim a lélekvilágban irtó sokat beszéltek a mesebeli keresztanyákról, akiknek tündéri varázserejük van és hogy milyen szerencsés az, aki kap ilyet... de persze senki nem tudta, milyen is lesz ez, és hogyan néz ki valójában egy tündér. Mindenkinek megvolt ugyan a maga elképzelése az ottani mesék alapján, mint pl. hogy egy Tündér Keresztanya valószínűleg egy picike és pufók nénike, akinek átlátszó szárnyai vannak a hátán és varázspálca a kezében.
Be kell valljam, kicsit feszített a gondolat, hogy egy kis öreglány fog állandóan szálldosni a fejem felett és majd mindig megmondja, mit csináljak. Tudod, az a helyzet, hogy odafent elég komoly hírnevet szereztem magamnak és a haverok mind egy vagány, tökös gyereknek tartanak... szóval nem akartam, hogy azt hallják vissza, egy nagymamival lazulok itt lent nap mint nap...

Na szóval ezzel a tudattal a fejemben vagyok itt már hónapok óta és én csak vártam és vártam, mikor jösz el végre. Ismerjük el, a szüleim tudnak valamit, mert jól behúztak a csőbe. Már az első naptól itt voltál az életemben, de senki nem tudta, én sem, hogy Te leszel az, akire annyira várok. Bár így visszanézve gondolhattam volna, hiszen a szüleim után Te voltál az első, aki megláto(gato)tt engem a születésem után. Man, hát teljesen el voltam ájulva mindattól, amit láttam. Nemcsak hogy nagyon szép és csinos voltál (persze vagy azóta is), de szuper cool is egyben! Amikor mondtad a szüleimnek, hogy milyen jó így együtt látni minket, hát teljesen odavoltam... szerelem volt első látásra. Igen, nem csak a Te oldaladról, az enyémről is.

Mióta tudom, hogy Te lettél a Mesebeli Keresztmamám, másra sem tudok gondolni. Na persze nem csak én, de a haverok sem odafent. Alig várják, hogy eljöjjön az este és álmomban szinte minden nap Rólad kérdezgetnek. Én persze lazán mesélem, mennyire nem volt igazuk a kinézetedet illetően. Ha tudnád, mennyire irigyek!! Öcsém, azóta mindennapos szóbeszéd tárgya vagyok odafönn! Most mindenki akar magának is egyet! Természetesen én csak nyomom a lazát, de közben irtó büszke vagyok, hogy mi vagyunk a sztárok most odaát, Te meg én!

Csak hogy tudd, hiányzol ám minden nap! Szeretem, amikor átjössz látogatóba és én vagyok mindig a középpontban. Már kicsiként is szerettem az öledben lenni, mindig jókat büfögtem ott evés után. Az első pár látogatásod alkalmával azt hiszem be is kakiltam, de csak izgalmamban, hogy láthatlak. Most már nagyfiú vagyok, úgyhogy ezzel nincs gond... azt hiszem. Azt is csípem benned, hogy jó a humorod és gyakran megnevettetsz engem is és Mommy-t is. Tudom, hogy ez neki is hiányzik időnként. Nem mintha nem tölteném ki a napjai minden percét, de jó látni, amikor kinyílik más emberek társaságában. Mivel már egyre nagyobb vagyok, azt is tudom, hogy egyre többet kell megosztanom őt másokkal, de szeretném, ha tudnád, hogy veled bármikor, bárhol! ;)

Hiszek abban, hogy okkal vagy az életemben. Ha még egy kicsit nagyobb leszek, megvédelek majd, ha akarod. Csak mondd, hogy ki bántott, és én majd ellátom a baját, efelől ne legyenek kétségeid!
Én valahogy úgy érzem, mi jó barátok leszünk... azaz már vagyunk is, nemigaz? :) De legközelebb, ha jössz, azért mutatsd meg a szárnyaidat is, oké?
Hamarosan elkezdek bölcsibe járni és tuti frutti, hogy ott is mindenki úgy fog irigykedni rám, ahogyan a fenti haverok. Cuz I've got a hot blond for a Fairy G. ;))

Peace out,
Patrick

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Lívia!!!Jó újra hallani rólad/rólatok.:)
Patrick nagyon sokat nőtt:) és napról-napra aranyosabb :)
(Dániel)

Livia írta...

Köszönöm Dániel, nekem is jól esett végre írni. :)
Annyira elrohannak a napok/hetek velem, amiket Patrickkel töltök... vagyis nem is elrohannak, hanem inkább az élmények annyira kitöltik a napjaimat, hogy nehéz bármi másra időt találni. :) Ez persze nem panasz, épp ellenkezőleg... ;))
Remélem, Te is jól vagy!

Névtelen írta...

Igen valóban túl gyorsan telnek a napok/hetek.Néha olyan jó lenne egy kicsit megállítani az időt és átgondolni azt hogy mindent jól csinálunk-e?/elgondolkodni az élet dolgain.
Nemrég találtam rá a Kanada világa honlapra.És a Napi pozitív rovatban nagyon sok hasznos tanács/gondolat van.
Szerencsére mi is nagyon jól vagyunk már várjuk a jó időt és hogy vége legyen a télnek,hihetetlen hogy március végén is hó van Magyarországon.
De a Kanadai utazást is nagyon várjuk már,remélem minden rendben lesz!:)
(Dániel)