csütörtök, január 03, 2013

Boldog Újévet!

"Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a boldogság szerencse kérdése, valami olyan dolog, ami ránk ereszkedik a magasból, mint a jóidő, hogyha szerencsénk van. Pedig a boldogság az emberi erőfeszítéseink eredménye. Harcolunk érte, törekszünk rá, ragaszkodunk hozzá és néha körbeutazzuk érte a világot. Folyamatosan tennünk kell érte rendületlenül."
 Elizabeth Gilbert - Eat, Pray, Love



Először is nagyon boldog Újévet mindenkinek!! :) Remélem kellemesen, jó társaságban, sok nevetéssel teltek az ünnepek. Számomra kivételes Karácsony volt a mostani, hiszen Patricknek ez volt az első, ahogyan nekem is, mint anyuka. Ha az elmúlt évre gondolok, nem győzök hálálkodni a sorsnak mindazért a sok jóért, ami ebben az évben megtalált.
  • Az új programot, amibe belekezdtem a munkahelyemen előző év novemberében, nagyon megszerettem. Annak ellenére, hogy rettentő sok munkát jelent(ett) és állandó pörgést, igazán a szívemhez nőtt a menekült program és a klienseim, akikkel együtt dolgoztam.
  • Igaz, a terhességem több szempontból sem volt felhőtlen, de Patrick szépen fejlődött odabent és igaz, picit hamarabb a tervezettnél, de épen és egészségesen meglátta a napvilágot. Azóta az életem körülötte forog, ami így van rendjén. :)
  • A barátaim ebben az évben is mellettem voltak, ami valljuk be, nagyon fontos dolog. Gyakran vagyunk úgy, hogy a régi, megszokott dolgokért nem adunk hálát, mintha valahogy már természetesnek vennénk, hogy az életünkben vannak. Pedig nem természetes vagy magától értetődő... Új emberek/barátságok is rám találtak, ami szintén mosolyt csal az arcomra. Sosem véletlen, hogy az ember kiket, milyen energiákat vonz az életébe és en ebben nagyon szerencsés vagyok.
  • Be kell valljam, Patrick születése után sokkal nehezebben viseltem a családom távollétét, mint gondoltam. Októberben azonban régi álmom vált valóra azzal, hogy Anyukám és az öcsém végre meglátogatott minket itt Torontóban. Ez sokat jelentett számomra, habár itt sem sikerült minden úgy, ahogyan szerettem volna. De az ember igyekszik a dolgok pozitív oldalát nézni, ami pl. az, hogy Anya elég jól bírta a repülőutat, azaz talán máskor is meg tud majd látogatni minket.
  • Persze a sok-sok apró történést, a napi kis csodákat nem akarom itt mind felsorolni (már amire emlékszem :), habár ezek az apróságok teszik ki életünk legnagyobb részét.* A kicsik közül azonban nagynak számít számomra és így muszáj megemlítenem, hogy 2012-ben, 34 évesen (haha!), végre megtanultam vezetni és egy autót is vettünk, ami hatalmas szabadságot ad, főleg, mióta Patrick is velünk van. Mivel sosem vezettem és sosem volt autóm, így az autó nem is hiányozhatott igazán, habár sokan kérdezték, hogyan lehet autó nélkül élni ebben az óriási városban. (Egyébként nagyon könnyen és a tömegközlekedésnek is megvannak a maga előnyei.)
  • Végül, de nem utolsó sorban hálát adok Billnek/Billért, aki több, mint 8 éve rendületlenül szeret és elvisel nap, mint nap. És ez - valljuk be - nem mindig olyan könnyű. ;) A terhesség és egy baba érkezése gyakran rányomhatja a bélyegét egy kapcsolatra, amit ebben az évben mindketten nagyon éreztünk. Amennyire gyönyörű volt 2012, annyira embert próbáló is. Mégis, minden nehézség ellenére, Bill töretlenül mellettem áll, és továbbra is a legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem, a férjem, a mindenem! Ezért a szerelemért sosem leszek képes eléggé hálás lenni...


A fenti lista egy rövidített változata annak a mélyebb önelemzésnek, amin tulajdonképpen még mindig munkálkodom. :) Évekkel ezelőtt Susannah oldalán találtam rá arra az ötletre, hogy év végén keressünk egy szót magunknak az elkövetkező évre. Egy szót, ami szeretnénk, hogy vezéreljen minket az előttünk álló évben. Egy szót, ami inspirál minket, ami izgalmat és örömet ad. Később Susannah össze is állított egy kis "munkafüzetet", amit ezrek töltöttek le és ki a világ minden tájáról. Ezévben - mármint tavaly - kicsit bővített rajta, ami még mélyebb, még izgalmasabb lett ezáltal. A nem megvalósult terveim között szerepelt, hogy a barátaimnak ezt adom ajándékba az éves karácsonyi partinkon, szépen kinyomtatva, összefűzve... Igaz, ez nem sikerült, de most innen akárki letöltheti, akinek kicsit is felkeltettem az érdeklődését. ;) Higgyétek el, érdemes!



Egy másik nagyszerű project, amit szeretnék veletek megosztani, az a Happiness Jar project, melyet Elizabeth Gilbert, az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek) című könyv írója indított el pár éve. Valahogy én most akadtam rá és rögtön fel is pezsdített az ötlet. :)
* Ahogy fentebb is említettem, az élet tele van apró örömökkel, amik akár nagynak is számíthatnak az adott napon, az adott pillanatban, mégis, pár hét/hónap múlva elfeledkezünk róluk és feledésbe merülnek. Ebben az évben is szeretnék őszintén hálás lenni mindenért, amim van, mindenért, ami rám talál és ebben lesz társam a fenti képen látható "Boldogság Korsó". Milyen nagyszerű ötlet, hogy egész évben az ember leírja egy kis cetlire azokat a jó dolgokat, amik év közben történtek vele, beledobja a Boldogság Korsóba, majd év végén egyenként kibontja őket és rájön, mennyi szép dolog is történt abban évben! :)))) Lehet a cetlin akármi, ami megérintette a lelkünket, ami mosolyt csalt az arcunkra, bármi és bárki... nem kell nagy dolognak lennie. 
Én díszítésnek tettem egy kis szivet a korsómra és ráírtam az évet, amit írunk. Lelki szemeim előtt azt látom (ami nagy mosolyt csal a szivembe), hogy a különböző évjáratú üvegek egymás mellett sorakoznak valahol egy polcon és egyszer talán Patrickkel együtt nézegetjük/olvasgatjuk őket és beszélgetünk arról, mi is a boldogság. Hiszen ahogy Elizabeth Gilbert is mondta, a boldogság nem szerencse kérdése, hanem azé a sok erőfeszítésé, amit érte teszünk nap mint nap. :)

Kívánok mindenkinek erre az évre egy csordultig teli Boldogság Korsót, telis-tele mosollyal és szívet melengető apró emlékekkel!

3 megjegyzés:

Globetrotter írta...

Oh nagyon orulok, hogy megihletett a Happiness Jar project teged is azonnal! Anno en is latvan az ezernyi kulonbozo csodas Happiness Jar-rol bekuldott kepet Elisabeth oldalan, a vilag minden tajarol en is azonnal csatlakoztam es kineveztem a legnagyobb uvegunket erre a celra. Egyszeru es nagyszeru otlet ez is, amit mindenki sajat maga kreativitasaval meg szemelyesebbe is tehet. Olyan fontos tenyleg a halaadas, napi szinten is, hiszen pont ez segiti azokat a dolgokat bevonzani az ember eletebe, amikert ujbol es ujra halas lehet. Sokszorozodo erzes, ami valosagunkban is megjelenik.
Errol meg eszembejutott egy nagyon inspiralo, temahoz kapcsolodo interju is, amit Lilou Mace keszitett (az o oldalat es inspiralo interjuit is ajanlom, mert csodalatosak, es van beloluk mar kozel 2000, amit tobb millioan kovetnek a vilagban es a vilag fantasztikusabbnal-fantasztikusabb embereivel keszit interjukat! en masfel eve kovetem, es egyik jobb, mint a masik, koztuk rengeteg kedvenccel) http://www.youtube.com/watch?v=RcYpm2gXMi8
Megegyszer Boldog Uj Evet nektek itt is es oromteli csodas pillanatokat egesz ev soran!

Ildikó írta...

Szia Livi!

Nektek is nagyon boldog új évet. :) Örülök, hogy jól teltek az ünnepek, és ne bánkódj azon, ha valami nem úgy sikerült ahogy kellett volna. Tudod, The Gifts of Imperfection. :)
Anno nálad láttam ezt a kezdeményezést, és azóta én is törekszem arra, hogy ne legyen minden, mindig tökéletes. Merthogy tökéletes ugyebár nincs is. :)
Nagyon szépen összegyűjtötted, hogy mennyi szuper dolog történt veled 2012-ben. Tényleg nagyon szép év van mögötted.

A Happiness Jar projektre Vera hívta fel a figyelmemet, úgyhogy én is megcsináltam már a saját jar-omat, és csináltam egyet anyukámnak is. Fantasztikus ötlet, azóta én is szorgalmasan írom bele a napi hálát adó momentumokat. És tényleg nagyon jó lesz majd kinyitni és újraolvasgatni őket. De nekem jó érzés leírogatni is minden este, hogy aznap miért vagyok hálás. Itt van az íróasztalomon, és minden pillanatban emlékeztet engem erre a csodákkal, hálákkal teli világra. :)

Köszönöm neked, hogy írsz, hogy követhetlek és olvashatom az írásaidat. Te is fantasztikus inspiráló ember vagy, sokat lehet tanulni tőled. Anyum is már olvassa az egészségről szóló bejegyzéseidet, és nagyon tetszik neki. :)

Nagyon szép napot neked. :)
Ildikó

Névtelen írta...

Kedves Lívia! Nagyon jó ötlet ez a Boldogság Korsó. Általában év végén, és év elején elgondolkozik az ember azon, vajon mi az a boldogság. Fantasztikus ötlet év közben ezeket a boldog perceket leírni és beletenni egy üvegbe, aztán év végén elolvasni. Szerintem a legfontosabb talán hogy boldog legyen az ember, hogy ne okozzon túl sokszor boldogtalanságot másoknak.Ha igazán elgondolkozunk ezen, a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy követünk el hibákat és akaratlanul is bántunk másokat sokszor csak azért mert mi boldogok vagyunk, vagy azok szeretnénk lenni. Ahogy az előttem szóló is írta semmi nem tökéletes, de talán így van jól, mert boldogok sem lehetünk minden pillanatban, így talán azok a boldog percek amiket átéltünk valaha, köszönhetően a Boldogság Korsónak is sose felejtődnek el. Nagyon szép és boldog percekkel teli 2013. évet kívánok Neked és családodnak. :)