Az év leghosszabb éjszakáján, a téli napforduló idején drága Nagyapám eltávozott ebből a világból...
83 éves volt...
Elmondhatatlan nehéz ilyenkor távol lenni a családtól, de arra gondolok, hogy talán a fizikai távolságnál többet jelent a lelki közelség... Nagyapámat és a családot pedig itt érzem magamhoz egészen közel most is. Szép és teljes életet élt a Nagyapám, mindig közel a családjához, azokhoz, akiket szeretett. Szerette a munkáját, szerette a családját. Nekem ő egy fontos és biztos pont volt az életemben, aki apám helyett is apám volt. Úgy érzem, nemcsak kívülről hasonlítok rá, de sok mindenben belülről is. Büszke vagyok arra, hogy ő volt a Nagyapám, nem véletlenül viselem mai napig a lánykori nevemet, amit nincs is szándékomban megváltoztatni.
Az utóbbi években, amikor otthonlétünk során kikísért a buszállomásra minket és búcsúzkodnunk kellett, mindig elsírta magát. Akkor, ott, Nagyapa előtt én sosem sírtam, de utána a buszon mindig, hiszen tudtam, hogy azért érzékenyült el, mert nem tudta, ez lesz-e az utolsó találkozásunk az életben. Az ezév októberi úgy tűnik valóban az utolsó volt... :(((
Igyekszem arra gondolni, hogy a mostani hazalátogatásunk különösen szép volt. Egyrészt, mert a nagyszüleim 60. házassági évfordulóját ünnepeltük, másrészt pedig mert megoszthattam velük a hírt, hogy az első dédunokájukat várjuk. Amennyire szörnyen fáj a tudat, hogy már nem ismerheti meg őt, annyira megnyugtat az a gondolat, hogy legalább tudott a létezéséről...
Drága Nagyapám! Mindent őszintén köszönök, amit Nagyapától kaptam, tanultam, amit csak Nagyapa tudtott nekem átadni. Hiszek abban, hogy senki sincs véletlenül az életünkben, mindannyiunknak szerepe van egymás sorsában. Számomra a mi kapcsolatunk kivételesen fontos és meghatározó volt. Mégha nem is mutattam vagy mondtam ezt ki gyakran, remélem, hogy tetszett érezni! Igérem, hogy sokat mesélek majd Nagyapáról a dédunokának, és azokról a történetekről, amiket Nagyapa mesélt nekünk sokszor.
Paulo Coelho azt mondja: "Soha nem veszítjük el szeretteinket. Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük." Én így gondolok mostantól Nagyapára! Szeretlek nagyon, nagyon, nagyon!!!!
