vasárnap, november 06, 2011

Whitehouse, Jamaika - egy hét a paradicsomban

A jamaikai beszámolóval meg mindig adós vagyok, így most igyekszem ezt bepótolni.

Az út egyébként teljesen váratlanul jött, habár soha jobban nem volt szükségünk egy kis pihenésre, mint most. Azonban tudtuk, hogy októberben hazarepülünk két hétre, így nem is álmodtunk arról, hogy előtte még beleférhet egy másik út is... 
Ha másért nem, de a travel businessben való munka ott lehet kifizetődő, ha utazásról beszélünk. A bent dolgozók számára ugyanis vannak néha nagyszerű utazási ajánlatok, amik pár napig érhetők el és persze nincs sok belőlük. Talán van aki emlékszik, hogy két évvel ezelőtt így nyert(!) Bill egy meglepetés mediterrán hajókörutat, amire viszont másnap indulnunk is kellett... Nem egyszerű ezt mindig, minden körülmények között megoldani, de nekünk hál'istennek akkor sikerült. A mostani jamaikai utunk is valamennyire ilyen meglepetés út volt, hiszen a hivatalos árnak mi csak igen kicsi hányadát fizettük.

Amióta Kanadában élek és volt lehetőségünk valahová leutazni délre, mindig RIU hoteleket választottunk. Egyrész mert erre több és jobb lehetőségünk adódott, másrészt pedig mert ez az eredetileg spanyol hotellánc minőségben és árban is valahol a középszinten helyezkedik el. Ha belenéztek az eddigi nyaralásaink képeibe a fotóalbumban (pl. itt, itt vagy itt), akkor láthatjátok is, mennyire hasonlóak voltak a hotelek egymáshoz és hogy minőségben is nagyszerű volt mind. 


Talán éppen a fenti magyarázat miatt sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok egy ennél nemcsak hogy jobb, de jelenleg a világ vezető szállodaláncának egyikébe. A Sandalst ugyanis az utóbbi 11 évben a világ legjobbjaként tartják számon, s neve ma szinte egyet jelent a kényelemmel és luxussal.

A Sandals Resorts and Spa meglepően csak 26 éve indult, amikor egy jamaikai üzletember, Gordon "Butch" Stewart arra gondolt, hogy "All Inclusive" nyaralóhelyeket indítana Jamaikában. (Stewart eredetileg légkondícionálókkal foglalkozott.) Az alapgondolata az volt, hogy amint valaki megérkezik, minden gondját hátrahagyhatja és csak a pihenésre koncentrálhat. Ezért helyeznek a Sandalsnél hatalmas hangsúlyt a minőségre minden tekintetben. A fantasztikus helyszínek, a világszínvonalú épületek és a felszolgálás páratlan színvonalának hármasa tette a hotelláncot a világ legjobb All Inclusive paradicsomává. Nos, mindennek voltunk mi is részesei egy hétig. :))

 
Talán érdemes még tudni, mielőtt belekezdek a saját élményeink összefoglalásába, hogy a Sandals-en belül többféle szállodatípusok, "családok" léteznek:
  • A Sandals hotelei, ahol mi is voltunk, csakis párok által látogathatók, azaz sem egyedülállók, sem családosok vagy gyerekek nincsenek a hotelekben. A Sandals kifejezetten a romantikáról, a kényeztetésről és a szerelemről szól. Majd mondok ezekre később példákat... ;)

  • Hogy senki se maradjon ki azonban a jóból, az ún. Beaches abszolút a családról és az együtt töltött idő élvezetéről szól. Hihetetlen, micsoda programok várják itt a kölyköket egyébként!   

  • A Grand Pineapple Beach Resorts tkp. két hotelt jelent, egyet Jamaikában, egyet Antiguá-n, és mindkettő nagyon népszerű.

  • A Fowl Cay Resorts magánvillákat takar egy kis magán szigeten, Fowl Cay-en. Érdemes belenézni a képekbe.... 

  • A Private Villas of Sandals and Beaches alatt pedig luxus magánvillákat bérelhetünk Jamaika négy, fantasztikusan gyönyörű pontján.

Na de kanyarodjunk vissza a Sandals Whitehouse hotelhez. :)


Mivel több szempontból is kemény év áll mögöttünk, így a sors ajándékának véltem ezt az utat. Alig vártam, hogy a repülőn újra megpillanthassam Jamaika partjait és valóban másra sem vágytam, csak mindent hátrahagyva élvezni az előttünk álló egy hetet. Mivel a repülő a sziget északi oldalán lévő Montego Bay-be érkezik, a hotelünk pedig a déli oldalon volt, így megérkezésünk után még egy másfél órás autókázás várt ránk a szigeten keresztül. Meg kell mondjam, nem volt egy leányálom az út, mert az utak sok helyen rettentően rosszak, tele hatalmas lyukakkal, amilyeneket eddig még életemben nem láttam. Plusz ne felejtsük el, hogy a hegyenek keresztül vezet az út, rendkívül keskeny utakon, mindenféle védőkorlát nélkül. Hát nem aludtunk el az úton, az biztos. ;)


Egy kis minibusszal érkeztünk a hotelhoz, ami után minden párt leültettek az előtérbe (a fent látható kép), koktéllal kínáltak minket (engem hiába :) és mondták, hogy hamarosan mindenkit egyenként beregisztrálnak. Tudni kell, hogy mi egy "egyszerűbb" szobát foglaltunk le még otthonról, azonban hamar éreztük, hogy valami "nem stimmel", amikor a második ember jött oda hozzánk (és csak hozzánk) bemutatkozni, majd maga a hotel manager-e is és nyugtattak minket, hogy hamarosan érkezik a magán butler-ünk is (lakáj, komornyik)... Bill mondta, hogy valószínűleg látták, hogy a Thomas Cook-nak dolgozik, ennek köszönhető a különleges fogadtatás. Hasonlót már máshol is tapasztaltunk, hiszen nem mindegy egy hotelnek, milyen hírét viszi egy szakember, de ez a lakáj dolog akkor is furcsa volt. Végül valóban megérkezett egy szépen öltözött, fehérkesztyűs lakáj, Chris, aki úgy mutatkozott be nekünk, mint az egyik személyi inasunk az elkövetkező egy hétben. Mi Bill-lel csak néztünk egymásra, nem tudván, hogyan reagáljunk.


Chris kedvesen végigvezetett minket a szállodán egészen a szobánkig, amiről belépve hamar kiderült, hogy nem szoba, hanem lakosztály. Én eddigre már annyira le voltam döbbenve mindentől, hogy közel álltam az elérzékenyüléshez... Chris bemutatta a lakosztályunkat is, majd kezünkbe adott egy mobiltelefont, ami a köztünk lévő kapcsolattartás egyik formája lesz - mondta. Hogy a nap egyetlen órájában se maradjunk segítség nélkül (mintha anélkül létezni sem lehetne ott), Chris elmagyarázta, hogy párban dolgoznak, és holnap megismerhetjük David-et is, a másik lakájunkat. Elmondta a legfontosabb tudnivalókat a szobával és a szolgáltatásaikkal kapcsolatban, majd udvariasan magunkra hagyott.
Én tudtam, hogy a Sandals más lesz, mint a RIU-k, hiszen hetek óta bújtam az internetet információgyűjtés miatt.... de erre Bill sem számított, nemhogy én. A nappaliban kis uzsonnás tál várt minket behűtött pezsgővel (kár, hogy az kárba ment velünk...), a hálószobában pedig ez fogadott:


Itt érkezett el az a pillanat, amikor én sírva is fakadtam. :) Annyira kedves volt az egész, ugyanis a "welcome home (üdvözlünk itthon) Bill és Livia" annak szólt, hogy nem először járunk Jamaikában. Annyira figyelmesek voltak, hogy még ezt is megjegyezték íly módon. Persze mondanom sem kell, hogy az egész lakosztály nagyon ízléses és hangulatosan berendezett volt, jacuzzival a hálószobában, óceánra néző erkéllyel és minden apró részletével. A bejegyzés végén több hivatalos képet is láthattok majd és a sajátjaink is fent lesznek az albumban hamarosan. :)
Azt azért megjegyzem, hogy ebben a hotelban minden szoba/lakosztály az óceánra néz, amit az alábbi  térképen is jól látni. (A piros tetős épületek jelzik a lakóházakat.)

A hotel a szigetország déli részén helyezkedik el, ahol a természet még érintetlenebb, mint a sziget más részein. Igy a több, mint 200 hektáros, a Kék-hegység lábánál fekvő hotel területe burjánzott a csodás növényzettől. A hotel teljes, tisztességes neve egyébként Sandals Whitehouse European Village & Spa. Azaz a Sandals ebben a hoteljában az európai piazzák hangulatát igyekszik visszaadni, vegyítve a karib-szigetek exotikáját az európai eleganciával. 
Ennek megfelelően például a lakóházak három "falura" voltak felosztva: olasz, holland és francia. A házak stílusa, építészete is szépen tükrözi ezt. Hét étterem közül választhatnak a vendégek, amik gourme ételeket szolgálnak fel a világ minden tájáról (olasz, ázsiai, francia, karib, nemzetközi, jamaikai és mediterrán). Számomra az egyik érdekes különbség az "átlagos" hotelek és a Sandals között, hogy az előbbiek nagyobb hangsúlyt fektetnek a büfészerű étkezésre, míg a Sandals-nél a gourmé éttermekre kerül a hangsúly. Egyetlen büfé jellegű éttermük messze nem kívált akkora választékot, mint amit a RIU-nál megismertem. Viszont az éttermek ételei leírhatatlanok voltak! Számomra ebben csak az volt a "hátrány" - ha ezt lehet annak nevezni - hogy többször kellett rendesen felöltözni és asztalt foglaltatni, minthogy csak az ember felkap egy pólót a fürdőruha felé és elszalad bekapni egy-két falatot a büfében. Persze ez nem panaszkodás, de tény, hogy ez egy teljesen másfajta élmény. :)


Kicsit visszatérve még a lakájokra. Mind Chris és David eleinte nagyon komoly és hivatalos volt. Nem is tehetnek persze másképp, hiszen a feladatkörük ezt írja elő. El tudom képzelni, hányan jöhetnek ide és használhatják ki őket az általuk kínált szolgáltatást. A bemutatkozásnál az is elhangzott pl., hogy ha lent fekszünk a parton és valamit a szobában felejtettem, akkor nyugodtan felhívhatom őket és ők rögtön hozzák nekem a fenthagyott újságot, naptejet stb. Ezekre a példákra mi Bill-lel csak összenéztünk, tudván, hogy sosem csinálnánk még csak hasonlót sem. Elég hamar elmondtuk mindkét lakájnak, hogy higgyék el, velünk nem lesz túl sok gondjuk (egy lakáj párra nyolc vendég pár jut), nyugodtan foglalkozhatnak a többiekkel. Mi leginkább csak csendre és magányra vágytunk. 


Nagy szerencsénk volt az épületünkkel is, ugyanis a lakosztályok - gondolom nem véletlenül - a legcsendesebb és legkisebb partszakaszhoz tartoztak, így néha valóban volt olyan érzésem, hogy szinte csak mi vagyunk itt. Ez a fajta pihenés egyébként hatalmas különbség volt az eddig ismertekhez képest, ahol mindig nagyon sokan vannak, s aminek van egy alap háttérzaja is persze. Eddig sosem gondoltam erre és persze az is fantasztikusan pihentető tud lenni, de nehéz azt leírni, mekkora különbség volt ez mégis. Amennyire előnyben részesítem a büféétkezések egyszerűségét és nagyszerűségét, legalább annyira élveztem a Sandals nyújtotta csendet és magányt. (Talán az sem volt mellékes, hogy szeptember nem főszezonnak számít, azaz nem volt teljesen tele a hotel. Délen a téli hónapok a legforgalmasabbak.)



Mindettől függetlenül a lakájoknak így is volt pár "kötelező" feladatuk, ami minden napra kijárt. Ilyen volt a délutáni uzsonnástál a nappaliban vagy valami kis romantikus meglepetés a lakosztályon belül. Volt, hogy beléptünkkor rózsaszirmok vezettek a bejárattól az ágyig vagy éppen a feldíszített, vízzel tele jacuzziig. Ime pár (saját) kép ezekből:





Ebéd és vacsora idején melegen ajánlották, hogy foglaltassunk velük asztalt, ami biztos helyet jelent és nem kell majd várakoznunk egy-egy étterem előtt. Amikor azonban láttuk, hogy ez feldíszített asztalt jelent és őket az asztal mellett (ami a legtöbb vendégnek nem járt), szívesen lemondtunk erről a szolgáltatásról. Ők azonban ezután is minden este udvariasan felhívtak minket azután érdeklődve, hogy ma melyik étteremben óhajtunk elfogyasztani a vacsoránkat.... :)
Ahogy már korábban említettem, a Sandals abszolút a romantikáról és luxusról szól. Ennek megfelelően pl. a vacsorát el lehetett fogyasztani az óceánparton is, kettesben, fáklyafényben, az óceán morajlása mellett (persze bizonyos összegű fizettség ellenében). Nem véletlen, hogy a vendégek legtöbbje nászutas vagy éppen a helyszínen esküdni készülő pár/csoport.















Mivel mi elég közvetlenül, easygoing-ként álltunk a lakájokhoz, előbb-utóbb ők is közvetlenebbek lettek velünk. :) David sokat mesélt a gyerekkoráról, Chris pedig állandóan viccelődött. Persze hallottuk, hogy sokan másképp álltak hozzájuk, sőt időnként keményen le is tolták őket (mintha valami őrületes nagy baj történhetett volna... kíváncsi lettem volna egy-két esetben, vajon miért kaphatnak szidásokat.) Érdekességképpen mondom el, hogy a jamaikai kiszolgálás valóban a legjobb a karib térségben. Ez annak köszönhető, hogy ez az egyetlen sziget, ahol komoly követelményeket támasztanak a businessben dolgozókkal szemben. Mindenkinek el kell végeznie valamilyen szakiskolát, a lakájok pedig a britt királyi család lakájainak megfelelő képzésben részesülnek. Igy nemcsak olvashatunk erről, de valóban igaz a jamaikai hospitality egyedisége. Büszkék is erre mind, és azt gondolom, lehetnek is! Azt a kedvességet, előzékenységet, meleg mosolyt nehéz is szavakba foglalni, amit Jamaikában tapasztal az ember. Ezt már a RIU-ban is tapasztaltuk annak idején.

(Ő Chris, aki éppen ebéd előtti kóstolót hoz nekünk a partra)

A napjaink nagyon egyszerűen, de pihentetően teltek. A reggelit általában a szobába kértük, azaz az erkélyre. Fantasztikus volt reggelente leülni az erkélyen és csendben, nyugodtan elfogyasztani egy finom, egészséges reggelit. Közben hallgatni az óceánt és a madarak énekét a környékbeli fákon. A reggeli után általában lementünk a partra, ahol már előre lefoglalt ágyak vártak minket. Erről az jut most eszembe, hogy első reggel jó korán felébredtem, hogy az eddig megszokottak szerint lemenjek a partra és lefoglaljak magunkat két műanyag ágyat. Ahogy közeledtem a parthoz, az egyik erkélyről Chris köszönt rám, jó reggeli sétát kívánva. Amikor mondtam neki, hová indulunk, aggódva felelte, hogy emiatt ne fájjon a fejem, hiszen a lakosztályok vendégeinket egész hétre lefoglalt, állandó ágyaik vannak, majd rámutatott a miénkre. Megköszöntem kedvességét és mosolyogva mentem vissza elmesélni Billnek a dolgot. Igy az első reggel reggeli után leindultunk megkeresni a helyünket. Ezek az ágyak persze nem műanyag ágyak voltak kinyitható ernyőkkel, hanem párnás ágyak (lásd alábbi kép), gondosan leterítve törülközőkkel, felettük hatalmas ernyőkkel, ami alatt a nap minden szakában árnyékban lehettünk.



Miután leültünk, észrevettük, hogy jéggel teli hűtőláda is volt odakészítve a két ágy közé, aminek nagyon megörültünk. Bill rögtön vissza is ment a szobába, hogy lehozzon egy-két sört magának és ásványvizet nekem. Ezúttal ő akadt össze a lakájunkkal, aki kedvesen tudtára adta, hogy a hűtőtáska nemcsak jéggel van tele, de alatta italokkal is. :)))) Fogalmam sincs, hogy csak mi voltunk ilyen idétlenek, vagy néha mások is azok, de ezekből a lakájok gondolom egyértelműen tudták, hogy mi nem a Sandals színvonalhoz vagyunk hozzászokva. Ezeken persze még jó ideig mosolyogtunk magunkban. :))
Szinte az egész napot kint töltöttük (ha éppen nem esett) hol a napernyő alatt, hol a vízben, hol a hosszú parton sétálgatva, fényképezgetve. Semmi és senki mással nem törődtünk, csak egymással és magunkkal. A nap nagy döntései közé tartoztak, hogy aznap hol ebédeljünk és vacsorázzunk. ;)) Persze a Sandals rengeteg programot ajánl a hotelen kívül is, amik közül nekem volt egy-két szívem csücske, de mivel ez az út nem volt betervezve anyagilag és valamit mégis csak kellett fizetnünk érte, így megbeszéltük előre, hogy most nem fizetünk be egy útra sem. Ez így is elég plusz kiadást jelentett nekünk a magyarországi út előtt. Azért megmutatom legalább az egyik programot, amire nagyon szivesen elmentem volna. A neve "Bamboo River Rafting", azaz bambuszon való vadvizi evezés. :)))))) A program a jade zöld Martha Brea folyóra vezet, ahol egy helybéli idegenvezetővel evezhetünk a trópusi folyó mentén. Hmmmmm...... :))



A víz egyébként a hotel környékén elég sekély volt végig, sőt, mivel igyekeznek errefelé megőrizni a természet eredeti mivoltát, amennyire lehetséges, a hínárok sem voltak kiírtva a vízből. Igy egy elég rövid szakasz után hatalmas hínáros rész következett, amibe szinte senki sem sétált bele. Azaz az óceánban legtöbben csak sétálgattak, ültek vagy búvárkodtak, rendesen úszni inkább a medencékben lehetett. Az ócánban rengeteg élőlényt megfigyelhetett az, aki akár csak pipával merült alá. A kis halseregeket vagy a különböző méretű vizicsillagokat a víz felett is szépen lehetett látni. :)


Ahhoz képest, hogy az esős évszakban voltunk Jamaikában, nagyon szép időnk volt. Igaz, minden nap esett valamennyit az eső, de hamar fel is száradt. Néha pedig kimondottan izgalmas volt nézni/videózni egy-egy hatalmas vihart az erkélyről, ami valahol az óceánt felett tombolt, de mi is kaptunk belőle valamit.

Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy egyszer a Sandals-t is megtapasztalhattam és hogy ennyire fantasztikus egy hetet tölthettünk ott Bill-lel. :) El tudom képzelni, milyen lehet azoknak, akik többféle extra szolgáltatást is kihasználnak. Bár igazság szerint így sem volt hiányérzetem egyáltalán, sőt! :) Gordon Stewartnak igaza volt: amint megérkezel, magad mögött hagyhatod a gondokat és semmi más nincs, csak ti ketten, a pihenés és feltöltődés. :)
Az alábbi képeken néhány hivatalos fotót láthattok a Sandals Whitehouse-ról. A saját képeink is jönnek hamarosan, aki pedig a többi Sandals hotelre is kíváncsi, kattintson ide. ;)

Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox
Free digital slideshow personalized with Smilebox

6 megjegyzés:

Christine írta...

Ez valami meseszép lehetett! :-)

Manka írta...

Ó, ez csodálatos! Örülök, hogy jól kipihentétek magatok... :) Aztán jöjjön majd otthoni beszámoló is, ha lehet :)

artgirl írta...

Jo, hogy irtal most errol, nem meseltel multkor a telefonon az utazasokrol!
Csodalatos lehetett! Varom en is a kepeket es az elmenyeket a magyar utrol! kati

Globetrotter írta...

Szia draga, latod csak most erek ide, de mar a kepek is paradicsomrol arulkodnak!!! Fantasztikus lehetett, ahogy olvasom, pontosan olyan minoseget es szolgaltatast kaptatok, amilyet megerdemeltek :-) Tudod Livi, az ember mindig azt kapja, amit ad is :)) Orulok, hogy mindenfele teren sikerult feltoltodnotok es majd varom a telefonhivasod, ha lesz idod!!! millio puszi nektek!

Sticci írta...

Csodás helyen jártatok! :)

Zsuzsa írta...

Ahh, csodálatos helyen jártatok! Öröm nézegetni a képeket:)