"Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a boldogság szerencse kérdése, valami olyan dolog, ami ránk ereszkedik a magasból, mint a jóidő, hogyha szerencsénk van. Pedig a boldogság az emberi erőfeszítéseink eredménye. Harcolunk érte, törekszünk rá, ragaszkodunk hozzá és néha körbeutazzuk érte a világot. Folyamatosan tennünk kell érte rendületlenül."
Elizabeth Gilbert - Eat, Pray, Love
Először is nagyon boldog Újévet mindenkinek!! :) Remélem kellemesen, jó társaságban, sok nevetéssel teltek az ünnepek. Számomra kivételes Karácsony volt a mostani, hiszen Patricknek ez volt az első, ahogyan nekem is, mint anyuka. Ha az elmúlt évre gondolok, nem győzök hálálkodni a sorsnak mindazért a sok jóért, ami ebben az évben megtalált.
- Az új programot, amibe belekezdtem a munkahelyemen előző év novemberében, nagyon megszerettem. Annak ellenére, hogy rettentő sok munkát jelent(ett) és állandó pörgést, igazán a szívemhez nőtt a menekült program és a klienseim, akikkel együtt dolgoztam.
- Igaz, a terhességem több szempontból sem volt felhőtlen, de Patrick szépen fejlődött odabent és igaz, picit hamarabb a tervezettnél, de épen és egészségesen meglátta a napvilágot. Azóta az életem körülötte forog, ami így van rendjén. :)
- A barátaim ebben az évben is mellettem voltak, ami valljuk be, nagyon fontos dolog. Gyakran vagyunk úgy, hogy a régi, megszokott dolgokért nem adunk hálát, mintha valahogy már természetesnek vennénk, hogy az életünkben vannak. Pedig nem természetes vagy magától értetődő... Új emberek/barátságok is rám találtak, ami szintén mosolyt csal az arcomra. Sosem véletlen, hogy az ember kiket, milyen energiákat vonz az életébe és en ebben nagyon szerencsés vagyok.
- Be kell valljam, Patrick születése után sokkal nehezebben viseltem a családom távollétét, mint gondoltam. Októberben azonban régi álmom vált valóra azzal, hogy Anyukám és az öcsém végre meglátogatott minket itt Torontóban. Ez sokat jelentett számomra, habár itt sem sikerült minden úgy, ahogyan szerettem volna. De az ember igyekszik a dolgok pozitív oldalát nézni, ami pl. az, hogy Anya elég jól bírta a repülőutat, azaz talán máskor is meg tud majd látogatni minket.
- Persze a sok-sok apró történést, a napi kis csodákat nem akarom itt mind felsorolni (már amire emlékszem :), habár ezek az apróságok teszik ki életünk legnagyobb részét.* A kicsik közül azonban nagynak számít számomra és így muszáj megemlítenem, hogy 2012-ben, 34 évesen (haha!), végre megtanultam vezetni és egy autót is vettünk, ami hatalmas szabadságot ad, főleg, mióta Patrick is velünk van. Mivel sosem vezettem és sosem volt autóm, így az autó nem is hiányozhatott igazán, habár sokan kérdezték, hogyan lehet autó nélkül élni ebben az óriási városban. (Egyébként nagyon könnyen és a tömegközlekedésnek is megvannak a maga előnyei.)
- Végül, de nem utolsó sorban hálát adok Billnek/Billért, aki több, mint 8 éve rendületlenül szeret és elvisel nap, mint nap. És ez - valljuk be - nem mindig olyan könnyű. ;) A terhesség és egy baba érkezése gyakran rányomhatja a bélyegét egy kapcsolatra, amit ebben az évben mindketten nagyon éreztünk. Amennyire gyönyörű volt 2012, annyira embert próbáló is. Mégis, minden nehézség ellenére, Bill töretlenül mellettem áll, és továbbra is a legjobb barátom, a lelki társam, a szerelmem, a férjem, a mindenem! Ezért a szerelemért sosem leszek képes eléggé hálás lenni...
A fenti lista egy rövidített változata annak a mélyebb önelemzésnek, amin tulajdonképpen még mindig munkálkodom. :) Évekkel ezelőtt Susannah oldalán találtam rá arra az ötletre, hogy év végén keressünk egy szót magunknak az elkövetkező évre. Egy szót, ami szeretnénk, hogy vezéreljen minket az előttünk álló évben. Egy szót, ami inspirál minket, ami izgalmat és örömet ad. Később Susannah össze is állított egy kis "munkafüzetet", amit ezrek töltöttek le és ki a világ minden tájáról. Ezévben - mármint tavaly - kicsit bővített rajta, ami még mélyebb, még izgalmasabb lett ezáltal. A nem megvalósult terveim között szerepelt, hogy a barátaimnak ezt adom ajándékba az éves karácsonyi partinkon, szépen kinyomtatva, összefűzve... Igaz, ez nem sikerült, de most innen akárki letöltheti, akinek kicsit is felkeltettem az érdeklődését. ;) Higgyétek el, érdemes!
Egy másik nagyszerű project, amit szeretnék veletek megosztani, az a Happiness Jar project, melyet Elizabeth Gilbert, az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek) című könyv írója indított el pár éve. Valahogy én most akadtam rá és rögtön fel is pezsdített az ötlet. :)
* Ahogy fentebb is említettem, az élet tele van apró örömökkel, amik akár nagynak is számíthatnak az adott napon, az adott pillanatban, mégis, pár hét/hónap múlva elfeledkezünk róluk és feledésbe merülnek. Ebben az évben is szeretnék őszintén hálás lenni mindenért, amim van, mindenért, ami rám talál és ebben lesz társam a fenti képen látható "Boldogság Korsó". Milyen nagyszerű ötlet, hogy egész évben az ember leírja egy kis cetlire azokat a jó dolgokat, amik év közben történtek vele, beledobja a Boldogság Korsóba, majd év végén egyenként kibontja őket és rájön, mennyi szép dolog is történt abban évben! :)))) Lehet a cetlin akármi, ami megérintette a lelkünket, ami mosolyt csalt az arcunkra, bármi és bárki... nem kell nagy dolognak lennie.
Én díszítésnek tettem egy kis szivet a korsómra és ráírtam az évet, amit írunk. Lelki szemeim előtt azt látom (ami nagy mosolyt csal a szivembe), hogy a különböző évjáratú üvegek egymás mellett sorakoznak valahol egy polcon és egyszer talán Patrickkel együtt nézegetjük/olvasgatjuk őket és beszélgetünk arról, mi is a boldogság. Hiszen ahogy Elizabeth Gilbert is mondta, a boldogság nem szerencse kérdése, hanem azé a sok erőfeszítésé, amit érte teszünk nap mint nap. :)
