vasárnap, január 27, 2008

Go Leafs Go!

Ezen a héten végre eljutottam életem első hokimeccsére. Szó mi szó, annyira azért nem vagyok hatalmas hokirajongó, hogy óriási összegeket költsek egy belépőre, így mondhatni úgy is, hogy vártam egy alkalmas pillanatra. Ami szerencsémre szerdán el is érkezett.
Korábban már írtam, hogy a férjem munkahelyének saját erkélye van az Air Canada Centre-ben, abban a stadionban, ahol a hoki- és kosárlabdameccsek, óriási koncertek és sok más egyéb program kap helyet. Sokszor ezekre az alkalmakra a nagyfőnökök mennek el „üzletelni” s közben szórakozni, de gyakran adnak ki jegyeket más munkatársaknak is. A hokimeccsekre nemigen lehet jegyet szerezni, hiszen azok mindennél népszerűbbek, így a fejesek szeretik megtartani maguknak, most mégis szerencsénk volt.

Torontó egyértelműen a „hockey” fellegvára. Éppen ezért hatalmas érvágás most minden rajongónak, hogy a város csapata, a Toronto Maple Leafs szörnyen visszaesett a ranglistán és jelenleg valahol a mezőny végén kullog. Pár éve még a döntő közelében voltak és nagyon közel ahhoz, hogy megnyerjék a Stanley Cup-ot, ma viszont még arra is igen kevés esélyük van, hogy bekerüljenek a legjobbak közé, a Playoffs-ba. Ezen a héten végre leváltották a General Managert, amitől sokan várnak valamiféle változást. Hát meglátjuk. Mindettől függetlenül a rajongók ugyanolyan hűek, mint korábban és a hatalmas stadion szinte mindig tele van. Mivel a világ összes hokicsapata közül anyagilag a Maple Leafs-nek megy a legjobban, így sajnos a jegyek itt jóval drágábbak, mint bárhol máshol (kb. háromszorosa a többinek). Ennek következtében itt kevésbé hangos a tömeg, mint máshol, sokak szerint éppen ezért, mert itt több jómódú ül a nézők között. A jobb jegyek kb. $150-400 között mozognak (ami 25.000-70.000Ft), a legfelső sorokban lévők - ahonnan szerintem szinte semmit nem látni már - kb. $40-80 közöttiek (ami 7.000-14.000 Ft). Őrület, nem? Számomra az pedig mindenképp az, hogy mivel mint üzleti vállalkozás virágzik a Maple Leafs, így a legfőbb vezetőknek nincs érdekükben változtatni, mégha a csapatnak mérhetetlen nagy szüksége lenne is rá, hogy jobbak lehessenek…

A meccset egyébként kimondottan élveztem és végig is izgultam, bár nagyon furcsa volt, hogy nem volt kommentár a mérkőzés alatt, amihez a tévén keresztül hozzászoktam. Azt már otthonról nézve is egyérteműen éreztem, hogy a hangulat nagyon barátságos. Erről persze másoktól is sokat hallok, hiszen ez nagyon fontos. Ha itt akármilyen meccsre megy az ember, valóban igazi szórakozásban lesz része. A szünetekben mindenféle jópofa dolgokat művelnek a pályán, és akármerre néz az ember, mosolygó embereket lát. Talán ez most kicsit negédesen hangzik, mégis így van. Egyszerűen öröm sporteseményre járni, barátokkal, családdal, gyerekekkel egyaránt. Itt az agressziónak nyoma sincs a nézőtéren. Kimondottan jó érzés volt azt látni például, hogy amikor a Washington csapata pontot szerzett, a sok kék pólós torontói rajongók közül fel-felugrott néhol egy-egy washington rajongó és boldogan kiabált, ugrándozott, míg a többiek mellette csak legyintettek. Nem kell az ellenfél szurkolóinak elkülönítve ülniük, negatív indulatoktól félve. Sokszor látni barátokat is különböző mezekben érkezni és egymás „ellen” szurkolni – barátian.
Jó érzés ennek részese lenni.
Jó látni, hogy létezik ilyen.
Nem tudom, ennek mennyi köze van ahhoz, hogy a pályán azonban teret adnak valamennyire az agressziónak. Nem egyszer mennek egymásnak a két csapat tagjai, s a bírók hagyják a verekedést egy ideig, majd persze szétválasztják őket. Azt mondják, egy kis feszültség nem árt a játéknak, s a nézőket is felélénkíti. Mindez azonban abszolút a pályán belül marad, kint pedig marad a jókedv és a szórakozás. Szociológusként sokféle elméletet hallottam már az agresszió terjedéséről, s arról, hogyan szorítsuk azt vissza. Akárhogy is van, itt a pályán lévő agresszió semmiféle hatással nincs a nézőkre, nem lesznek tőle agresszívabbak.

Szerencsém volt az első meccsemen, mert a Maple Leafs nyert 3-2re. Felvettem pár videót, amiből fel is tettem kettőt. Az elsőn, a meccs elején hallható himnuszok közül a kanadai hallható (épphogy csak lemaradt az első sor, az „Oh Canada”). Minden meccs elején valaki elénekli a kanadai himnuszt (ha a másik csapat amerikai, akkor az övékét is), mindenféle hangszer és kíséret nélkül. A másik videón pedig a második gól öröme látható.
Hát sokat kell még mérkőzést néznem ahhoz, hogy igazán tudjam, mi történik, de be kell vallanom, egyre jobban élvezem. Eleinte a korongot sem láttam, hol van, most már ebben egész jó vagyok. Minden szabállyal és a miértekkel még nem vagyok teljesen tisztában, de Bill mellett előbb-utóbb profi leszek, az biztos. Nincs is más esélyem.
Szóval: „Go Leafs Go!”




vasárnap, január 20, 2008

Boldog házassági évfordulót Édesem!

A január 21.-i házassági évfordulónk alkalmából küldöm ezt a dalt drága férjemnek, Billnek.
Minden egyes percért hálás vagyok neki, amit eddig együtt éltünk meg, s amit remélem, nagyon sok követ még!
Nagyszerű és igen tehetséges férjem van, aki mellett nagyon boldog vagyok, akitől sokat tanulok és akire nagyon-nagyon büszke vagyok!
Szeretlek Édesem!
Happy Anniversary!



Bread: If

If a picture paints a thousand words,
Then why can't I paint you?
The words will never show
then you have come to know.
If a face could launch a thousand ships,
Then where am I to go?
There's no one home but you,
and that your love was true.
And when my love for life is running dry,
You come and pour yourself on me.

If a man could be two places at one time,
I'd be with you.
Tomorrow and today, beside you all the way.
If the world should stop revolving spinning slowly down to die,
I'd spend the end with you.
And when the world was through,
Then one by one the stars would all go out,
Then you and I would simply fly away.

kedd, január 15, 2008

Kanada őslakosai 7. A keleti erdők farmerei

Igencsak megkésve, de végre elkészültem az őslakosok utolsó nagy csoportjának leírásával. Az ünnepek, majd az év eleji sok munka miatt kicsit lemaradtam az anyagok magyarra fordításával, így elnézést kérek, hogy ez a rész kicsit elkülönítve jelenik meg a többitől. Akit az indiánok története érdekel, remélem így is élvezetesnek találja majd.
Akkor tehát jöjjön az a csoport, akik legközelebb éltek mostani lakhelyemhez, Torontóhoz és az Ontarió-tóhóz.


A „keleti erdők farmerei” a mai New York állam és Ontarió területén éltek. Ők az egyetlen kanadai őslakosok, akik elsősorban mezőgazdaságból, gazdálkodásból éltek. Iroqioian (irokéz) nyelven beszéltek, és hosszú házakban (Longhouses) éltek, amik kisebb-nagyobb falvakat alkottak. Ezen, az Ontarió-tó déli részén élő népcsoportok egy egyedi politikai közösségek alkottak, melynek neve „Öt Nemzet” volt. Az Öt Nemzet nagyon fontos szerepet játszott Kanada és Amerika korai történelmében.

Az öt fő irokéz csoport (kelettől nyugatra) a Mohawk, az Onondaga, az Oneida, a Cayuga és a Seneca. A Huronok a Georgian Bay (Öböl) és a Simcoe-tó között éltek. A Petunok kicsit nyugatabbra éltek, de szintén a Georgian Bay mentén. A Neutralok az Ontario-tó délnyugati sarka köré koncentrálódtak.

Az irokézek szülőföldje az Ontarió-tó és a St. Lawrence folyó körül összpontosult. A terület nagy részét vegyes erdőségek borították. Különösen fontosak voltak a juharfák az itt élők számára, amiből szirupot készítettek. Szilfával borították házaikat, és abból készítették konténerjeiket vagy kenuikat. Hársfából készültek a kötelek, és különféle növényekből orvosságok. Az erdő otthon adott szarvasoknak, őzeknek, medvéknek és más emlősöknek, akikre az itt élők mind vadásztak. Az állatok közül az irokézek a teknősöket tisztelték legjobban, akik fontos szerepet játszottak mítoszaikban.

Az irokézek nagyon sokféle ételt fogyasztottak. Ételeik majd háromnegyedét termesztették, egy részével pedig, főleg a kukoricával kereskedtek is. A kukoricát és a babot szárítással tartósították, a tököt földbe ásott gödörben tárolták, melyet fakérgekkel borítottak. A földet nem volt értelme trágyázni, hiszen amikor erre már szükség lett volna, kb. minden 10-20 évben, az irokézek elhagyták a földet és továbbálltak. A nők igen sokféle ételnek valót gyüjtögettek, többek között bogyókat, diót vagy gyógynövényeket. A vadászatból mindkét nem kivette a részét, amikor is szarvasra, medvére, hódra, nyúlra, madarakra vagy más állatokra vadásztak. Természetesen az irokézek is halásztak. Mindemellett húsra az algonkin nyelvet beszélő szomszédaiktól is szert tettek cserekereskedelem során. A halat és a húst szárították vagy füstölték, majd agyagedényekikben megsütötték vagy párolták. A gazdálkodás, vadászat és gyűjtögetés együttese egyfajta biztonságot jelentett az embereknek. Ha a termés nem volt elég egy évben, akkor halásztak vagy vadásztak. Ha a vadászatból származó hús kevés volt, a terményeikre még mindig támaszkodhattak.

Azok, akiket rokoni szálak fűztek egymáshoz, szintén az ún. „hosszú házakban” éltek, melyek 27-30 méter magasak és 6-9 méter szélesek voltak lekerekített végekkel. A házak alapját egy fából készült faszerkezet adta, melyet egy réteg kéreg takart. Ablakok nem voltak a házakon. A házak a nők birtokában álltak, élükön egy rangidős nővel, aki a háztartás főbb döntéseit hozta. Egy faluban kb. 30 ilyen ház állt szorosan egymás mellett. A nagyfőnök háza nagyobb is lehetett a többiekénél, helyet biztosítva bizonyos üléseknek, ünnepségeknek.

Az irokézek leginkább gyalog közlekedtek. Hírvivőik és harcosaik figyelemreméltó távolságokat tudtak megtenni igen gyorsan. Az irokéz kenu a többi népcsoport kenuihoz képest igen esetlen csónak volt, veszélyes is a sebes vizeken. Ezzel ellentétben a huronok pl. az algonkin nyelvet beszélő szomszédaiktól szerezték be az erős, nyírfából készült kenukat, amiket nagyszerűen használtak rajtaütésszerű támadásokkor vagy cserekereskedelem során.

Az irokézek klánok/nemzettségek alapján szerveződtek. Azok tartoztak egy nemzettség alá, akik hitték, hogy rokonságban állnak egymással, hiszen ugyanattól a mitikus, ősi alaktól származtatták magukat. A házasságot egyazon klán tagja között tiltották. A klántagság női ágon szállt tovább, azaz egy egyén annak a nemzettségnek maradt tagja élete végéig, ahová az anyja is tartozott. Sokféle nemzettség létezett, pl a Farkas, Medve, Szarvas, Hód, Teknős, Sólyom vagy a Kígyó nemzettsége. A különböző klánok tagjai nemcsak külön falvakban éltek, de külön törzsekhez is tartoztak. Mivel az irokézeknél a leszármazás női ágon történt, így egy házasság során a férfi volt az, aki a feleségéhez és annak családjához költözött. A „hosszú házak” csoportjait tehát a rokonságban álló nők, és azok különböző klánokból származó férjei alkották. Ezek a csoportok alkottak egy egységet az élelemszerzés és –megosztás, illetve a politikai életben egyaránt.
Minden esetben a rangidős nő volt az, aki kiválasztotta a férfi vezéreket, felügyelte az élelemkészletet és részt vett minden politikai döntésben is. Alapvetően kétféle vezér létezett: a civil vezér, aki a mindennapi élet dolgaival, és a háborúk vezére, aki a katonai kérdések intézésével foglalkozott.

Az irokézek mindig azon a szinten hoztak döntéseket, amire az vonatkozott. A falvakat érintve, a helyi vezérekből álló falutanács ült össze és annak tanácsadói hozták meg a döntést. Több falu alkotott egy törzset, így a törzsi tanácsot a falvak vezérei alkották. Közöttük volt egy megbízott vezér, aki szónokként funkcionált az üléseken. Ún. szövetségek is léteztek, amik tkp. összekötötték a különböző törzseket. A legismertebb ezek közül az ún. Öt Nemzet, egy igen erőteljes szövetség öt irokéz törzs között az Ontario-tó déli partjainál. A döntéseket általános megegyezés szerint hozták, ahol mindenkinek volt joga elmondani véleményét.

Az irokéz férfiak tisztelték a háborút/csatát mindenek felett. Idejük nagy részét háborúskodással és az arra való felkészüléssel töltötték. A háború pontos rendszer szerint zajlott, ami egyfajta ceremónia is volt. Mindez a csatázó csoport kiválasztásával kezdődött, amit az utazás, maga a csata, majd a skalpok szedése követte. A háború gyakran végződött a foglyok megkínzásával majd megölésével.
Az irokéz népek hitték, hogy egészségüket és jószerencséjüket spirituális erők vezérlik. Ha elhanyagolják ezeket a szellemeket, az betegéshez, halálhoz és katasztrófákhoz vezethet a társadalmon belül. A sámánok itt is fontos szerepet játszottak a társadalomban, akik betegségeket gyógyítottak, jövőt jósoltak avagy szerencsétlenséget hoztak az ellenségre. Az irokézek hitték, hogy haláluk után lelkük nyugatra vándorol, ahol belép a halottak földjére. Az álmokat, mint a lélek kívánságait értelmezték.
A játékok az irokézek életében is fontos szerepet játszottak. Az emberek hittek abban, hogy elődeik a játékokat azért hagyták rájuk, hogy állóképességüket fejleszthessék és jó harcosokká váljanak általuk. Az irokézek találták ki a lacrosse labdajátékot (baggattaway) és nyári fesztiválokon nagy csapatok mérték össze ügyességüket, gyorsaságukat. Az íjászat, a versenyfutás és a szerencsejátékok is népszerűek voltak.

Napjainkban több, mint 50.000 irokéz él Kanada 8 különböző rezervátumában. Az őslakosok felnőtt lakosságának kb. fele költözött be a városokba, ahol különféle területen dolgozhatnak. A mezőgazdaság ma már nem játszik fontos szerepet az életükben. Néhány irokéz jól ismert a magasfémszerkezetű építkezéseken bizonyított képességeikről, úgy mint hidak vagy felhőkarcolók építésénél. A munkanélküliség azonban náluk is komoly probléma. Az utóbbi években a rezervátumok területén kaszinók építésével próbáltak enyhíteni gondjaikon. A szerencsejáték azonban sok vitát szül és gyakran erőszakhoz vezet közöttük.
Képzőművészeik mai napig készítik maszkjaikat, ruháikat és edényeiket, elsősorban azonban a piac igényeit kielégítve. A vezetők igyekeznek kapcsolataikat feleleveníteni az Egyesült Államokon belül, s a nők egyre aktívabbak a politikai életben. Habár az irokézek területileg ma megosztották, hiszen egy részük Kanadában, másik részük az USA-ban él, igyekeznek erejüket újra összpontosítani és méltóságukat újraéleszteni, mint a valaha tisztelt és rettegett őseik leszármazottai.

vasárnap, január 06, 2008

54 év

1954. január 1-én nyitották meg Kanada első metróvonalát itt, Torontóban. A 7.5 km hosszúságú útvonal a Yonge Street mentén haladt, összekötve a Bloor Streetet a város vasútállomásával. Akkoriban 3 token (a jegy érme változata) ára $0.25 cent volt. Ma 1 token vagy jegy ára $2.75.

Nézzétek bele egy korabeli CBC dokumentumfilmbe a metró első időszakáról!

szombat, január 05, 2008

35 kérdés

(A kép Denise Andrade fotója)

Nem olyan régen találkoztam először az alábbi kérdéssorral, amit azóta több helyen olvastam már. Ha jól tudom, az eredeti a Vanity Fair újsághoz kötődik. Volt, ahol valaki a barátainak küldte el a kérdéseket, miután ő maga is kitöltötte. Jó ötlet! :)
Számomra a kérdések is érdekesek voltak, s a válaszok annál inkább. Igy fogtam magam és gondoltam, én is megírom a saját válaszaim. Ha bárkinek van kedve elgondolkodni ezeken a kérdéseken, örömmel olvasnám a ti válaszaitokat is akár itt, a commentek között, akár - akinek van erre lehetősége - a saját blogotokon.

1. What is your idea of perfect happiness? Hogyan festenéd le a tökéletes boldogságot?
Békében élni önmagammal és a világgal. Megtenni mindent, ami tőlem telik, és a többit tudni elengedni.

2. What is your greatest fear? Mi a legnagyobb félelmed?
Elveszíteni a szeretteimet.

3. Which living person do you most admire? Ki az a most élő személy, aki leginkább csodálsz?
Azokat a hétköznapi embereket, akik nap mint nap nagyszerű munkát végeznek a maguk szakterületén, vagy az életükben, mindenféle ismertség nélkül is. A hétköznapi „hősöket”, akik sokszor emberfelettit visznek véghez.

4. What is the trait you most deplore in yourself? Melyik az a jellemvonás, amit legkevésbé kedvelsz magadban?
Túlérzékenység

5. What is the trait you most deplore in others? Melyik az a jellemvonás, amit legkevésbé kedvelsz másokban?
Intolerancia

6. What do you consider the most overrated virtue? Szerinted melyik a leginkább túlértékelt emberi erény/érték?
Intelligencia. Nem kevés intelligens ember van, aki egyben kegyetlen, önző, érzéketlen és még sorolhatnám. Az értelem önmagában mit sem ér.

7. On what occasion do you lie? Milyen körülmények között hazudnál?
Amikor az igazságot kimondani túlságosan fájó vagy értelmetlen lenne.

8. What do you dislike most about your appearance? Mit szeretsz legkevésbé a megjelenésedben?
Hát mikor mit. :) Hol az alakom, hol a bőröm, a fogaim, hol azt, hogy mindig sokkal fiatalabbnak néznek, stb. De általában jól megvagyok önmagammal. :)

9. What is your greatest regret? Mit bánsz legjobban az életben?
A legjobban azt bánom az életemben, hogy nem volt esélyem, időm megismerni Apát.

10. What or who is the greatest love of your life? Mi vagy ki a legnagyobb szerelem az életedben?
A férjem. :)

11. Which talent would you most like to have? Mi az a képesség, amit legjobban szeretnél magadénak tudni?
Ohh, több is van, nehéz választani. :) Szeretnék igazi tehetséggel, gyönyörűen énelekni, táncolni. Úgy fényképezni, hogy egy pillanat képe sok mindent meséljen. Szeretnék jól írni, s minél jobban kifejezni mindazt, amit érzek.

12. What is your current state of mind? Milyen a jelenlegi lelkiállapotod?
Alapvetően nyugodt.

13. If you could change one thing about yourself, what would it be? Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?
Hogy jobban tudjam az érzelmeimet kezelni.

14. What do you consider your greatest achievement? Mit tartasz az eddigi legnagyobb teljesítményednek?
Pályafutásom korai szakaszában létrehoztunk barátaimmal egy “szakmai műhelyt”, aminek keretein belül állami gondozott fiataloknak igyekeztünk segíteni az önálló életkezdésükben. Később évekig Miskolc cigánytelepein dolgoztam. Ha ezeken a terepeken akár csak egy-két szavam is megmaradt az ott élőkben, nyomot hagyott valamilyen módon, akkor azt valódi sikernek könyvelném el.

15. If you were to die and come back as a person or thing, what do you think it would be? Ha meghalnál, majd visszajöhetnél, mint egy személy vagy dolog, szerinted mi lenne az?
Hűha….hmmm... Egy verseskötet? A rák megelőzésének, gyógyításának feltalálója? Egy kellemes, tavaszi fuvallat? A szegénység elleni küzdelem egyik sikeres élharcosa? Egy hegyvidéki gorilla Afrika erdeinek mélyén? Egy csepp a tengerben? …

16. What is your most treasured possession? Mi a legféltettebb kincsed?
A családi fotóim, a könyveim és egy majom.

17. What do you regard as the lowest depth of misery? Mit tekintesz a nyomorúság/szenvedés legmélyebb fokának?
Remény és jövő nélkül élni, állandó félelemben, háborúban, kilátástalanságban, éhínségben, betegségben…

18. Where would you like to live? Hol élnél legszivesebben?
Lehetséges, hogy Kanadában éljek, de Kanada jóóóóóval közelebb legyen Magyarországhoz?

19. What is your most marked characteristic? Mi a legjellemzőbb vonásod?
Megértőkészség, intuitivitás, érzékenység, makacsság….

20. Who are your favorite writers? Kik a kedvenc íróid?
Faludy György, Paulo Coelho, Márai Sándor, Szabó Magda, Herman Hesse... (Az utóbbi idők egyik legszebb könyvélményét Khaled Hosseinitől kaptam.)

21. Who is your favorite hero of fiction? Ki a kedvenc – nem valós - hősöd?
Nem hiszem, hogy nekem van ilyen…. Kellene?

22. Who are your heroes in real life? Kik a hőseid a való életben?
(3. kérdés válasza) Azok a világ számára ismeretlen, hétköznapi emberek, akik munkájuk, életük során szinte minden nap “hőstetteket” hajtanak végre.

23. What is it that you most dislike? Mi az, amit a legkevésbé szeretsz?
Cinizmus, érzéketlenség, önzőség

24. What is your motto? Mi a mottód?
"Légy a változás te magad, amit a világban látni szeretnél." - Mahatma Gandhi
“Be the change you wish to see in the world”

25. Favorite Journey? Kedvenc “Utazás”?
Az az “utazás”, amit a férjemmel élek meg megismerkedésünk óta.

26. What do you value most in your friends? Mit értékelsz legjobban a barátaidban?
Azt, hogy a barátaim minden körülmények között. Hogy őszinték, mégha az fáj is kicsit, hogy önmagukat adják, s én is önmagam lehetek mellettük.

27. Which words or phrases do you must overuse? Mely szavakat vagy kifejezéseket használod többször, mint kellene?
“elvileg”, "jaj", "tényleg?"... de erről talán másokat kéne mégkérdezni :)

28. Which historical figure do you most identify with? Mely történelmi személlyel tudnál legjobban azonosulni?
Újabb nehéz kérdés… Leginkább senkivel, de ha mégis választani kéne, akkor Jane Addams vagy Jane Goodall neve jut először eszembe.

29. What is your greatest extravagance? Mi a legnagyobb költekezésed?
Az arc- és hajápoló termékeim.

30. If you could change one thing about your family, what would it be? Ha megváltoztathatnál egy dolgot a családodban, mi lenne az?
Visszahoznám Apát. Egyébként semmit. Mindenki úgy jó, ahogy van, mindenki a maga módján “tökéletes”.

31. What is your favorite occupation? Mi a kedvenc foglalatosságod?
Egyre inkább a fotózás és utána a képekkel való munka.

32. What is the quality you most like in a woman? Melyik tulajdonságot szereted legjobban egy nőben?
Megértőkészség

33. What is the quality you most like in a man? Melyik tulajdonságot szereted legjobban egy férfiban?
Figyelmesség

34. How would you like to die? Hogyan szeretnél meghalni?
Tudván, hogy a saját életem éltem, s megtettem vagy legalábbis megpróbáltam mindent, amire képes voltam. Hogy kimondtam, elmondtam mindent, amit szerettem volna, s hogy megtudtam abból valamit, ki is vagyok én.

35. If you could chose what to come back as, what would it be? Ha választhatnál, miként térj vissza, mi lenne az?
Egy hatalmas tölgyfa - kellemes, árnyat adó, pihenésre alkalmas, szemet gyönyörködtető… :)